Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Közlemények
Mary Stuart
Hétf. 13 Ápr. 2015, 15:26
Folyosók
Benjamin Rhys
Kedd 07 Ápr. 2015, 19:42
Louis Condé
Louis Condé
Hétf. 06 Ápr. 2015, 15:25
sugar, we're going down
Vendég
Szomb. 04 Ápr. 2015, 15:32
City of Fallens
Eleanor Darlington
Csüt. 02 Ápr. 2015, 13:09
Coeur d'Anubis
Ambrosia C. Colbert
Szer. 01 Ápr. 2015, 20:11
Notre Dame
Vlad Tepes
Hétf. 30 Márc. 2015, 19:53
Játszótárs-kereső
Nicolas Báthory
Vas. 29 Márc. 2015, 21:40
Activity check
Haelan Raleigh
Szer. 25 Márc. 2015, 15:47

Az oldal csodálatos kinézetét LENA-nak köszönhetjük. Ezer hála neki, amiért ilyen gyönyörűek lettünk! A nyers képek tumblr-ről származnak.
Az oldalon szereplő leírások Odette Bourbon-Maine és Mary Stuart tollaiból fakadt. Nem szeretnénk máshol viszont látni.
Az alapvilágot a Reign c. amerikai sorozatból merítettük. Nem fogunk pontosan a sorozattal haladni, együttesen fogunk dönteni hogy hogyan tovább.


Share| .

Coeur d'Anubis

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
avatar
here's my secrets
♛ AVATAR : ◇ jennifer morrison
♛ AGE : 30
♛ RESIDENCE : ◇ dans un lupanar
♛ OCCUPATION :
♛ POSTS : 13
♛ JOIN DATE : 2015. Jan. 21.
szajha



TémanyitásTárgy: Re: Coeur d'Anubis Szer. 01 Ápr. 2015, 20:11

Killian & Amber

Nem voltam egy tisztességes játékos. Ami kellett, azt előbb vagy utóbb megszereztem és nem érdekelt az odavezető út. Mint említettem, számomra nem volt semmi sem lehetetlen. Ameddig ésszerű keretek között maradtam, ezt azért még hozzá kellett tennem. Elvégre azt én is beismerem, hogy ha eltervezném, hogy én márpedig holnap királynő leszek, az nagy valószínűséggel nem fog beteljesedni. Viszont, száztíz százalékban biztos vagyok abban, hogy sikerül ma elcsábítanom e hajó kapitányát. Killian nem egy olyan férfinak tűnt, mint aki visszautasítaná ajánlatomat. Jól tudja, hogy ebből neki csak haszna származik. A titoktartásért cserébe felajánlom magamat, ingyen. Most komolyan ennek ki nem örülne?!
- Lehet, hogy ezret sőt akár milliókat is találnál, de belőlem csak egy van. Te pedig rám vágysz. - böktem meg mellkasát, azon ponton, amit felsője nem takart. Mellszőrzete dús és sötét volt, és rögvest rávetném magamat széttépve mindazt, ami testét fedte. De abban az esetben hol maradna az élvezet? A sóvárgás? Megszokhatta már, hogy a szajhák rögtön a dologra térnek, de én más voltam, mint ők. Én lassan játszadozok áldozataimmal, egészen addig, ameddig nem könyörögnek értem.
Ajánlatán csak kérdőn felvontam a szemöldökömet, de nem tagadom, megérintett. Ha egyáltalán képes valaki arra. Igaza volt. Én eddig sosem tartottam szem előtt az igényeimet, ahogy mások sem. Mindig is az volt, hogy nekem mindent meg kellett tennem azért, hogy a kuncsaftnak jó legyen. Az nem számított, hogy nekem időközben nem esett jól vagy valami. Nagyot nyeltem, és próbáltam türtőztetni magam. Igazából hagynom kellett volna az egészet, jobb lett volna úgy, de mégis megszólaltam.
- Mit tudsz te a vágyaimról? - nevettem el magam könnyedén. Nem tudta, hogy nekem mi volt a jó, sem azt hogy mire vágytam. Semmit sem tudott rólam, csupán egy idegen voltam. Ahogyan ő is. Mondhatni egy futó kaland volt. Valószínűleg soha az életben nem fog össze hozni minket a sors még egyszer, ezért is kellett kihasználnunk azt az időt, ami nekünk adatódott.
- Talán? Nem hiszem. Szépen el fogsz engedni, és titkomat halálodig őrizni fogod. - közöltem vele, mialatt az asztalra tett. Lábaimat egyből széttártam, és közelebb vontam magamhoz. A ruhám felső részétől megszabadított, ami nem is egy és nem is két rétegből állt. Szörnyű, hogy mennyit kell magunkra erőltetnünk.. Testemet nem szégyelltem, nem kaptam oda kezeimmel, hanem továbbra is előtte ültem, kiegyenesedve, miközben nyakamra hintett csókjait élveztem. Igazán kellemes érzés keletkezett bennem, ahogy a borostás arca súrolta hófehér bőrömet.
- Az embereid nem fognak aggódni, hogy hová tűntél? - lábaimat a csípője köré fontam, és lekaptam róla már csak a fehér ingét, hisz az előbb szabadult meg a bőr kabátjától. Nem mintha ezzel azt üzentem volna felé, hogy menjen el. Igazából csak rá vágytam, és nem szerettem volna, ha félúton megszakít minket valaki. Utáltam befejezetlenül hagyni a dolgokat..
- Mond csak... mikor voltál utoljára nővel? - tértem rá egy sokkal kényesebb témára, és egy levakarhatatlan vigyor csücsült az arcomon. Reméltem, nem veszi zokon a kérdésemet, és nem fog sértődötten kirohanni az ajtón. Kíváncsiságom határtalan, ráadásul nekem bármit elmondhat.. Nem ismerem őt, sosem tudnám visszamondani. Neki és bárki másnak sem.

Δ megjegyzés Δ zeneszám Δ szavak

✖ K.P. ✖





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
here's my secrets
♛ AVATAR : Colin O'Donoghue
♛ AGE : 36
♛ RESIDENCE : Coeur d'Anubis
♛ OCCUPATION : I am a pirate
♛ POSTS : 8
♛ JOIN DATE : 2015. Mar. 22.
kalóz



TémanyitásTárgy: Re: Coeur d'Anubis Szer. 25 Márc. 2015, 20:07

Hamis és önző játékot játszunk mi ketten, melyben mindkettőnknek megvan a maga érdeke. Nekem az ékszer kell, ahogy neki is, ellenben ő még nem tudja, hogy mennyire kell nekem az a darab. Vonz magához, mint méheket az édes nektár, vonz, mint cápákat a rothadó hús, ő mégis azt hiszi, hogy egy kis szempilla rebegtetéssel el tudja teljesen venni az eszem. Szép nő, a szemei, a haja, az ajka. A bőrének illata képes megrészegíteni. Olyan érzés, melyet ritkán érzek. Mégsem tudom elfelejteni az én egyetlen Anubis-omat, aki az életét vesztette. Több, mint tíz éve halott, én pedig képtelen vagyok túltenni magam az elvesztésén. De attól még a férfi ott lakik bennem, a férfi, aki olykor vágyakat érez nők iránt. Olyan nők iránt, mint Ambrosia. A neve is szinte tiltott, ő mégis nekem kínálja fel magát a szabadságáért, és az életéért cserébe. Azt talán meghagyom. De meg van a magamhoz való eszem, tudom, hogyan vegyek le a lábáról egy hozzá hasonló nőt. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy ő nincs rám hatással. Ahogy hozzám ér, kiráz a hideg, ahogy incselkedik, érzem, ahogy elönt a vágy. Tudom, hogy ő is hasonlóképp érez. Nem tudom, hogy miért, de egy pillanatra látom benne a nőt, akit elnyom. Mégsem fordítok neki nagy jelentőséget.
- Ó, nem kedvesem. Te nem vagy kém, ebben biztos vagyok... Nem férnél bele a célpontjaim nemesi mivoltukba. Olyat küldenének, aki kevésbé... feltűnő - mondom halkan ajkaira suttogva a szavakat, miközben cselekedni kezdek. Látni akarom a testét, fedetlenül, ahogy megteremtette az anyatermészet. Pontosan úgy, ahogy sok nő nem mutatkozik, csak a szajhák, és azok, akik nem akarnak komoly kapcsolatot. A mai világban nehéz olyan nőt találni, aki nem pirul bele a szavaimba, és Ambrosia nem tette, nem jött zavarba, hanem elfogadta, mint aki tisztában van a képességeivel. Határozott és erős nő, tökéletes ellenfél egy ilyen játékban, amit most játszunk.
Csókja heves és követelő, melyre kénytelen vagyok belemosolyogni a csókunkba, miközben minden óvatosságot mellőzve folytatom a fűzőjének kibontását. Ha már ő volt olyan kedves és megszabadított az övemtől. Bátor, és határozott, és érzem, ahogy a vágyaim elhatalmasodnak rajtam. Teljesen elfeledkeztem az embereimről, de valószínűleg már lassan ők is elfelejtik, hogy van egy kapitányuk is. Jobbommal húzom magamhoz közelebb, és hagyom, hogy egy pillanatra vad vágyak kerítsenek hatalmukba.
- Ezer nőt találok, aki kielégít, ha te nem teszed nem, kedvesem - vetem le a bőrkabátomat, mintha csak az időről beszélgetnénk, holott tudom, hogy pontosan ugyanannyira vágyik rá, amennyire én is. - De vajon te, találnál egyhamar olyat, aki megadja neked a legpiszkosabb vágyaidat? - lépek közelebb hozzá ismét ragadozóként, lassan, és játszadozva vele. - Aki legalább egy rövid ideig nőként bánik veled, és nem egy árucikként, amit eldobhat dolga végeztével? - az egoizmusom mindig is meg volt, a szövegem is, tudom, hogyan is férkőzzek valakinek a bőre alá. Nem vagyok gazdag, de szegény sem. A vagyonom többnyire - teljes egészében - lopott, de mégsem rettegek, hogy lecsuknak, és megölnek. Sosem volt félnivalóm. A bosszú hajtott, és Ambrosia nem került közelebb a titkomhoz. Én viszont már szemben állok vele, testközelben, leheletemet ismét érezheti ajkain. Nem engedem el, amíg meg nem kaptam, amit akarok.
- Megfontolom az alkut, és ha jól döntök, talán utadra engedlek... - suttogom a fülébe, és nem várok tovább, közel húzom magamhoz, majd fél kézzel megemelem, és az asztalra ültetem, miközben kihalászom a trükkös ruhájának a felső részéből. Ajkaim az övére tapadnak, és tetteim nem tűrnek ellentmondást. Vadak, és szenvedélyesek, mégis van bennük valami gyengédség egyfajta tisztelet a női volta felé. Önkéntelenül teszem, már-már védjegyem, sok nő akarna többet belőlem. Nem mindegyik, de nem egy esett szerelembe. Én sosem keresem ezt. A bosszú éltet, de most erre a röpke együttlétre képes vagyok elfelejteni azt, és csak Ambrosiára koncentrálni. Ajkáról nyakára térek át, nyelvemmel és ajkaimmal kényeztetem őt, mert érezni akarom azt, hogy előbújik belőle az igazi nő...


Killian & Ambrosia

   
megjegyzés ণ zene ণ szavak
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
here's my secrets
♛ AVATAR : ◇ jennifer morrison
♛ AGE : 30
♛ RESIDENCE : ◇ dans un lupanar
♛ OCCUPATION :
♛ POSTS : 13
♛ JOIN DATE : 2015. Jan. 21.
szajha



TémanyitásTárgy: Re: Coeur d'Anubis Szer. 25 Márc. 2015, 19:13

Killian & Amber

Be kellett vallanom, hogy piszok jól nézett ki. Borosta fedte arc, jég kék színben pompázó íriszek, vékony formás ajkak, és az a kampó.. Lehet, hogy sokan megijednek tőlem, de bennem ellenkező érzelmeket keltett! Nem vagyok egy tisztességes nő, megszerzem azt amit akarok, nem érdekelve, hogy az út során hány emberen gázolok át. Lehet, hogy ez a nyaklánc tényleg érne valamit a királyi családnak, de kit érdekel az? Le merem fogadni, hogy vagy ezer díszeleg a szobájukban, nekem pedig pont ez az ékszer jelenti a hazautat. Kegyetlenségemet az is megmutatja, hogy van egy tulajdon lányom, akivel évekkel ezelőtt beszéltem utoljára. Igaz, látom néha a faluban, de messziről elkerülöm. Jobb, amíg abban a hitben él, hogy a nővére vagyok az anyja helyett. Nem akarok még egy éhes szájat eltartani, épp elég a magamét. Mondhatsz szívtelennek, de igazából csak épeszű vagyok. Sokan képtelenek ezt belátni. A szüleimnél van tető a feje fölött, én nem tudnám ezt neki biztosítani. Milyen lett volna a gyermekkora, ha velem nő fel a bordélyházban? Neki még van esélye, egy jobb jövőre, mely nekem sajnos nem adatódott meg. Nem mintha másképp döntöttem volna. Egy cseppet sem bántam meg mindazt, amit eddig tettem életem során. Ez vagyok én. Ez az én sorsom, erre születtem.
Hideg kampója a kezemhez ért, és rögvest libabőrös lettem. Meglepődtem egy pillanatra, majd rögtön felváltotta egy ravasz mosoly. Tetszett a gondolkodásmenete. Rég találkoztam ilyen férfival, akit a bosszú éltetett. Sokkal érdekesebb, mint azok a házasságtörők, akik hajnalban tévednek be hozzánk.
- Kin akarsz bosszút állni? Ígérem, nem vagyok kém. - kacsintottam rá, és a ruhámon lévő masni elszakította. Akkor mégis sikerült felkeltenem a benne lakozó férfit. Ahogy mondtam.. én mindent megszerzek, nem ismerem a lehetetlen fogalmát.
Mosolyom levakarhatatlan volt a bókjai után. Mindezzel tisztában voltam, de azért valljuk be, jól esett az önérzetemnek. Nem viselkedtem úgy, mint egy korombeli nő. Más a helyemben már rég szégyenlősen takargatná magát, engem az se zavar, hogy az ablakon beszűrődik a fény, és látni fogja testem minden egyes részét. Ha a természet ily szépséggel áldott meg, akkor nem szabad önzőnek lennem, muszáj vele is megosztanom a szépségemet. Ez így van rendjén.
A kampót most a nyakam mentén húzta végig. Ismeretlen érzelmeket keltett bennem, és ismét egy újabb hidegrázás haladt végig a gerincem vonalán. Ajkai megtaláltak, és nyelvem utat fúrt magának a szájába. Kényeztettem őt, mialatt kezeimmel hozzáértő mozdulatokkal szabadítottam meg az övétől. Mekkora szerencse, hogy nem szokásom alsóneműt hordani. Igazából nem tudtam megengedni magamnak, mert fontosabb dolgokra folyt a keresletem, de maradjunk csak annál, hogy megkönnyíti a munkámat.
Elszakadtam tőle és megnyaltam ajkaimat, mielőtt szóra nyitottam volna a csóktól duzzadt ajkaimat. - Akkor mi lesz Kapitány, benne vagy az alkuban, vagy pedig menjek a saját dolgomra, itt hagyva téged.. - színpadiasan kifújtam a levegőt, a hatás kedvéért -, kielégítetlenül? - tovább játszadoztam vele, és míg a kérdésemre vártam, addig háttal dőltem az asztalának.  

Δ megjegyzés Δ zeneszám Δ szavak

✖ K.P. ✖





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
here's my secrets
♛ AVATAR : Colin O'Donoghue
♛ AGE : 36
♛ RESIDENCE : Coeur d'Anubis
♛ OCCUPATION : I am a pirate
♛ POSTS : 8
♛ JOIN DATE : 2015. Mar. 22.
kalóz



TémanyitásTárgy: Re: Coeur d'Anubis Hétf. 23 Márc. 2015, 16:10

A nő maga volt a csábítás, holott még semmit sem tett. Mindig is szerettem a női testet, és többnyire könnyű lányokat kerestem, mert nem akartam kötődni. Most sem akarok kötődni, és talán soha nem is fogok. Számomra csak eszközök, melyeket a saját vágyaim kielégítésére használhatok. Anubis volt számomra a nagybetűs nő, akiért ölni képes voltam, de mégsem menthettem meg. Hogyan is nézhetnék még egy nőre úgy, ahogy rá néztem akkor? Sehogy. Soha nem fog úgy verni a szívem. Manapság már elhiszem, hogy szépen lassan kővé dermedt a szív, melyet csak a bosszú hagy verni.
- Igazad van... Most még nem foglak - jelentettem ki egy vállrándítással, mert tény, hogy nem teszem meg, de ne legyen olyan biztos abban, hogy máskor nem fogom megtenni. Csak ne bízzon a jóságomban, mert az már rég elveszett. - Nem fogsz itt hagyni, mert nem akarsz kihagyni egy ilyen alkalmat, mint a mostani - szólalok meg határozottan, hiszen tisztában vagyok vele hogy mire vagyok képes. Csak azt nem sejtem, hogy ő mit tud. De nem hagyhatom szem elől az ékszert, mely talán elvezet azokhoz, akik miatt ide érkeztem. Ahogy a nyakláncot az asztalra helyezi tudom hogy nyert ügyem van, csak egyelőre úgy kell tennem, mintha nem érdekelne az az ékszer, mintha a testére jobban vágynék. Ami tulajdonképpen majdnem igaz. Nem tudom eldönteni, hogy a nő teste kell jobban, vagy az ékszer. Talán csak azért keltette fel a figyelmem, mert egy olyan dolgot viselt, ami talán az én múltamhoz köthető, talán csak túl hosszú volt az út idáig.
- Sajnos arról lekéstél, édesem. Ahhoz, hogy beteljesítsd minden vágyam... - halkítom le a hangom, ahogy közelebb hajolok hozzá. Játszunk egymással, ez egyértelmű, de vajon ki fog nyerni? - ...ahhoz nem elég egyetlen együtt töltött pásztoróra - suttogom ajkaira, majd hátrálok. Hagyok neki szabad teret. Biztos vagyok magamban hiszen elég magabiztos férfi vagyok. Egész jelenlétem ezt sugározza, ahogy a kiállásom is. Végigmérem őt, ahogy leveszi a köpenyét, majd ő lép, mintha egy átkozott dámajátékot játszanánk mi ketten. Nem mondom, hogy nincs ínyemre, mert akkor hazudnék. Mellkasa az enyémhez és, és nagyot sóhajtok. Ellen tudok állni neki, de nem akarok sokáig. Kell nekem most ez a nő. Ki kell használnom őt, hogy ilyen könnyen dobja ide nekem magát, kell nekem az a medál. Azzal fogom megfojtani a családomnak nevezett két férfit. Érzem, hogy enyém lesz ez a győzelem, hogy attól, mert Ambrosia egy szajha, mélyen legbelül ott van benne a nő, aki figyelemre vágyik, akit még ha látszólag nem is, de meghatnak majd a tetteim.
- Amire én vágyom, kedvesem... - hűvös kampóm a jobb karjára siklik, ezzel tartva fogva őt, míg másik kezemmel egyelőre nem cselekszem. - Az a bosszú - suttogok még mindig lehunyt szemekkel. Bármelyik férfi rég megadta volna magát neki de én nem bármelyik vagyok. Én más vagyok, és előszeretettel játszadozom az áldozattal. Ajkai az ajkamat súrolják, és ahogy elenged, enyhén kapok utána, majd végül a mozdulat annyiban marad, és kinyitom szemeimet. Küzdök saját magammal, küzdök a feltörekvő bosszúvággyal, és a szenvedélyemmel is. Kampómmal végül elengedem a kezét, hogy egészen a melléig emelve akasszam be ruhájának masnijához, hogy egy laza mozdulattal bontsam ki azt, ezzel mélyebb benyomást téve rám. Szeretem a női dekoltázs látványát, ahogy a meztelen női testét is, és bár önuralmam lassan semmivé foszlik, tudom, hogy a nyakék az enyém lesz. - Tudod, rég volt dolgom ilyen gyönyörű és erős nővel, mint amilyen te vagy - folytatom tovább a mi kis játékunkat. azt akarom, hogy végleg elfelejtse, miért is került a kezeim közé. - Aki ilyen jól bánik a szavakkal, és a testével... - hajolok ajkaihoz igen közel. Érezheti forró leheletemet arcán, én pedig nem vagyok rest tovább folytatni a játékot. - Aki tudja, mi kell egy magamfajta férfinak - szavaim ajkaira érkeznek, miközben haját kisöpröm nyakából, hogy a hideg fém súrolja a nyakát. Ajkaim az övére tévednek, érezni akarom, ahogy beleremeg az érintésembe, és a szavaimba. Azt akarom, hogy érezze, ebben a párbajban nem nyerhet, csak akkor, ha én hagyom...


Killian & Ambrosia

   
megjegyzés ণ zene ণ szavak
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
here's my secrets
♛ AVATAR : ◇ jennifer morrison
♛ AGE : 30
♛ RESIDENCE : ◇ dans un lupanar
♛ OCCUPATION :
♛ POSTS : 13
♛ JOIN DATE : 2015. Jan. 21.
szajha



TémanyitásTárgy: Re: Coeur d'Anubis Hétf. 23 Márc. 2015, 15:30

Killian & Amber

- Mindketten tudjuk, hogy nem fogsz megölni. - talán a megengedettnél is több gúnyt csempésztem bele a hangomba, de egyszerűen muszáj volt kiállnom magamért. Egy hosszú, mocskos életem lesz. Kizárt, hogy ma vessen véget neki. Nem fogom hagyni.
Már kiskoromban megkaptam azt a "bókot", melyet csak az idők elteltével sikerült értelmeznem. "Cecile, te még sok férfi fejét fogod elcsavarni." ~ szinte magam előtt látom a hét éves énemet és az anyukám ráncos, fáradt arcát. Egy őszi, esős nap volt és egy katona szállt meg nálunk. Fiatal korom ellenére, teljesen megbabonáztam őt hatalmas kék szemeimmel és nagyra törő vágyaimmal. Ha megkértem volna, hogy vesse magát egy árokba, a biztos halálba, biztosan megtette volna értem. Idővel megtanultam a csábító erőmet használni, felajánlva a férfiaknak azt, amire szükségük volt.
Rám.
- Ugye nem hiszed, hogy ilyen egyszerűen itt hagynálak? - biccentettem oldalra a fejemet, és halkan felkuncogtam. Jól cselekedtem. A kardját már nem szorította a nyakam széléhez, hanem levonta. Csak egy kis bájcsevej és szempilla rebesgetés kellett hozzá. Alig kellett kitennem magamért, egyáltalán nem volt megerőltető.
- Jobbat? - szaladt fel kérdőn a szemöldököm és én is ugyanúgy közelítettem felé. A nyakláncot óvatosan az asztalra helyeztem el, ha bármi hülyeséggel próbálkozna, még mindig érte tudok nyúlni. A kis masnihoz nyúltam, és ahogy meghúztam úgy esett hátra a köpenyem, mely a hidegtől óvott meg. - Ezt vegyem sértésnek, Kapitány? Ne ítélkezz előre, lehet beteljesítem mindazt, amiről eddig még álmodni sem mertél. - húztam végig mutatóujjamat borostás arcán, és kacéran az ajkamba haraptam. A szüleim nem egy ilyen életet szántak nekem. Elrendeztek számomra egy házasságot, de nem akartam úgy kikötni, mint az anyám. Nem akartam egy boldogtalan, nyomorult életet. Nekem sokkal nagyobb álmaim voltak. Gazdag akartam lenni, hatalmas ékkövekkel díszített ékszekereket akartam magamnak, Párizs legelőkelőbb szabóitól akartam személyre szóló ruhákat kapni. Mindezt még nem valósítottam meg, de dolgozom az ügyön.
- De akkor fogalmazzunk másképp.. Mi az, amire vágysz? - néztem rá kérdőn, és épp annyira közel léptem hozzá, hogy a mellkasom az övét súrolja. - Hatalomra? - nyomtam egy hosszú csókot a mellkasára. Tisztában vagyok vele, hogy egy víznek nem lehet illata, de esküszöm olyan volt az illata, akárcsak a tenger. Nem tudtam leírni, de ahhoz tudtam kötni. Időközben az ujjaim felkúsztak tarkójára és közelebb vontam magamhoz. - Aranyra? - súgtam fülébe, alsó fülcimpájába harapva. - Vagy talán rám? - néztem komolyan a szemeibe és egy apró szűzies csókot leheltem ajkaira. Visszahelyeztem a testsúlyt a sarkamra, és vártam döntésére. Ha most nem sikerült fellobbantanom a vágyat, hát.. akkor tovább kell próbálkoznom.

Δ megjegyzés Δ zeneszám Δ szavak

✖ K.P. ✖





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
here's my secrets
♛ AVATAR : Colin O'Donoghue
♛ AGE : 36
♛ RESIDENCE : Coeur d'Anubis
♛ OCCUPATION : I am a pirate
♛ POSTS : 8
♛ JOIN DATE : 2015. Mar. 22.
kalóz



TémanyitásTárgy: Re: Coeur d'Anubis Hétf. 23 Márc. 2015, 13:27

Tulajdonképpen feladhattam volna. De az túl egyszerű út volt, és én sosem szerettem az egyszerűséget. Így megvédtem valakit, és közben reménykedtem, hogy hasznom származik belőle. Mert én ilyen vagyok. Sosem segítek önzetlenül. Az nem én lennék. Így mikor végre elmentek a katonák, kettesben lehettem a szökevénnyel, aki jelenleg az én foglyom. Aztán majd meglátom mi lesz a továbbiakban. A szőke fürtök és az a tekintet, mellyel engem néz, különleges. Tudom, hogy csak egy tolvaj, de most először történik meg velem az, hogy felfigyelek egy nőre s nem csak azért teszem, mert éppen a kedvem úgy akarja.
Ahogy meglengeti előttem a nyakéket, felkapom a fejem, és egy pillanatra felfordul a gyomrom. Ismerős példány, és azzal együtt, hogy kavarog a gyomrom, túl sok fájó emlék kavarodik fel bennem. A jobb kezemhez nyúlok, ahol a ruha alatt egyetlen szimbólum rejtőzik, amit nem láthat. Egyetlen név egy szívbe zárva, melyet megtépázott a fájdalom, melyről hittem jobb napjaimon, hogy enyhült. De nem így történt. Csak megbújt a bosszú mögött, amit eddig is eme fájdalom hajtott előre. A nyakék ismerőssége nem látszik arcomon, talán tekintetemben villan meg valami, talán ott bújik meg egy cseppnyi érzelem, ahogy eszembe jut az emlék, mikor egy hasonló darabot - vagy talán pontosan ezt -, adtam a nőnek, ki a világ legszebb nője volt. Az ékszer sosem ért fel a szépségével, és igen, talán pontosan ezt a darabot loptam el neki apámtól. Csak onnan tudhatom meg, ha a kezembe fogva megkereshetném tekintetemmel a csorbaságának egyetlen hangyányi jelét.
- Az esküvő... - szisszenek fel gúnyosan, szinte már lenéző módon. Gyűlöltem azt a fényűzést, ami körülvette bármelyik királynak az udvartartását, és gyűlöltem a helyet, ahol felnőttem. De mit tud ez a szerencsétlen nő, aki pont az én hajómra szökött talán pontosan azzal az ékszerrel, amit Anubis tett egykor széppé. Nélküle csak egy darab nemesfém pár kaviccsal. Mégis rengeteg érzést volt képes kiváltani belőlem, én pedig nem hagyhattam, hogy Ambrosia lássa ezeket. Talán pont ezért volt tökéletes pillanat előrántani a kardomat, melyet a finom bőrhöz érintettem határozottan. Tekintetem sötéten villant felé. Azt a hatást értem el, amit mindig is sikerül, ha kardot rántok.
- Megállapodni? Hallgatlak, drágám - csendül fel hangom, miközben a kardom még mindig a torkánál van. Egyetlen apró kis mozdulat és Ambrosia a múlté lehetne, mégsem ölöm meg. Még nem. Hagyom, hogy hátráljon, míg végül sarokba nem szorítom őt. Elégedett mosolyomat még szavai sem hervasztják le ajkaimról, sőt talán még szélesebb lesz.
- Ugyan, Kedvesem. Azt hiszed érdekel, hogy kit vertem át? Akár most azonnal meg is ölhetnélek, és menet közben kidobhatnám a hulládat, hogy a cápák elesége legyél... - egy félmosollyal közlöm vele mindezt, mintha csak a szemeit dicsértem volna meg. Persze nem kerüli el a figyelmem az, amit tesz, ahogy a kardommal szándékosan felsérti magát, majd vérző ujját az ajkai közé veszi. Férfi vagyok, és tisztában vagyok vele, hogy mit tervez. Azt, amihez a legjobban ért. Aztán leesik, mire is gondol, én pedig végül leengedem a kardom. Ez valami rossz vicc lehet... - Ugye nem hiszed, hogy ilyen egyszerűen utadra engedlek? - lépek közelebb most a kardom nélkül. Alig fél méterre állok meg tőle, miközben már tudom, hogy nem csak egy tolvajjal van dolgom, hanem egy szajhával, aki csak úgy minden lelkiismeret nélkül dobná oda magát egy kalóznak ingyen, csakhogy szabaduljon. Nem mondom, hogy nem élvezném, sőt nagyon is így lenne. Kifogástalan és fiatal nővel állok szemben aki nem csak a férfias fantáziámat mozgatta meg, hanem felkavarta az állóvizet. Persze ezt még magamnak sem ismerem be, így pusztán csak férfiszemmel nézem a szépséget. - Szóval sokkal jobbat kell felajánlanod a szabadságodért - lépek egy lépést közelebb, miközben hangomat is lehalkítom. Elégedetten mosolyodom el, miközben egyre közelebb kerülök az áhított ékszerhez is...


Killian & Ambrosia

   
megjegyzés ণ zene ণ szavak
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
here's my secrets
♛ AVATAR : ◇ jennifer morrison
♛ AGE : 30
♛ RESIDENCE : ◇ dans un lupanar
♛ OCCUPATION :
♛ POSTS : 13
♛ JOIN DATE : 2015. Jan. 21.
szajha



TémanyitásTárgy: Re: Coeur d'Anubis Hétf. 23 Márc. 2015, 12:27

Killian & Amber

Még szerencse, hogy nem egy félénk, prűd lány voltam. Abban az esetben semmit se tudnék felajánlani, de így van esélyem kiszabadulni innen, némi juttatással is. Bevallom, még sosem találkoztam kalózzal, hisz soha sem mozdultam ki a saját falumból. Ott nőttem fel és valószínűleg ott is fogok meghalni. Most először jártam más városban, pontosabban Calaisban. Pontosan ezért egyeztem bele oly hamar a kuncsaftom ajánlatába, hisz nagy vágyam, hogy egyszer világot lássak, ne csak azt a mocskot, melyben élek.
Közelített felém, de nem hátráltam. Az egyik kezemmel rátámaszkodtam az asztalra, és álltam a tekintetét. Nem féltem tőle, se a kampójától. Az életem során nem egyszer kellett alkalmaznom az erőmet férfiakkal szemben. Számtalanszor próbáltak velem erőszakoskodni, mikor nem volt elég pénzük, de egyszer sem hagytam magam. Ez a világ egy kemény nővé faragott, aki képes kiállni magáért. Aki képes megvédeni saját magát.
Ha kell felveszem a harcot Killian Kapitánnyal, de jobban örülnék, ha erre nem kerülne sor. Hisz, ha egy aprócska karcot is mer ejteni rajtam, akkor nagyon sokat bukok. Mégis ki fizetne egy agyonvert nőért?
- Ez? - lóbáltam meg magam előtt a nyakláncot, és halkan felnevettem. - Kérem, ez nem örökség. Csak valamelyik nemes be akar hódolni neki. - és ez így is volt. Miután a király egybekelt a skót királynővel ajándékok ezrei várták őket. A faluban is voltak olyanok, akik így akarták kifejezni tiszteletüket, és hű elkötelezettségüket a friss házasok iránt. Szerintem badarság volt. Meg van mindenük, sosem kell aggódniuk, hogy nem jut étel az asztalra, semmi miatt nem kell tartaniuk. Nem is tudják, hogy nekünk, közembereknek mit kell nap, mint nap átélnünk a túléléshez.
Kérdőn felszaladt a szemöldököm, és mielőtt meg tudtam volna moccanni, már egy kardot szegezett a nyakam felé. Hátráltam, egészen addig míg tudtam. Bekerített. Nagyot nyeltem, és próbáltam elhessegetni azt a tudatot, hogy elég csak egy szúrás és meghalok. Talán megkegyelmeztek volna a katonák.. Nem kellett volna ide jönnöm. Egy kalózt csak a saját, önnön érdekei vezérlik. Semmi és senki más.
- Meg tudjuk ezt beszélni. - mondtam zavartan, és igyekeztem az időközben szanaszét szórt bátorságomat összekaparni. Mélyen beszívtam a levegőt, és a szabad kezemet óvatosan felemeltem. - Megállapodhatunk, valami másban. - a mutató- és a hüvelykujjam közé vettem a kardot, és megpróbáltam eltolni magamtól, de sikertelen tettnek bizonyult. Egy kicsit a húsomba vájt, melynek következtében elkezdett vérezni. Halkan felsziszegtem, és próbáltam még hátrébb tolni a fejemet, de már nem volt hová.
- Gondolj csak bele. - tértem át a tegezésre, mert ha ő sem finomkodott velem, akkor én miért adjam meg számára a tiszteletet? Ráadásul csak egy kalóz volt. - Átverted Őfelsége katonáit, ugyanúgy részese vagy a bűntettemnek. - a vérző ujjamat a számhoz emeltem, és lehunyva a szemet elkezdtem szívni belőle a vért, hogy még hamarabb elálljon. Halkan felnyögtem, mert jól tudtam, hogy egy férfi mindig is férfi marad. És egy férfinak vannak vágyai, melyeket muszáj kielégíteni. Főleg, hogy ha hosszú hónapokat hajózik a nyílt tengeren, nagyon magányos lehet neki.
- Szóval.. - vettem ki a számból az ujjamat. - Mit szólnál, ha elraknád a kardodat és mást vennél elő... Kapitány? - jelentettem ki magabiztosan, és holt komolyan gondoltam az ajánlatomat. Megkapja a testemet, és utamra enged. Nem szoktam ingyen odavetni magamat mások karjaiba, de most az egyszer hajlandó vagyok kivételt tenni.

Δ megjegyzés Δ zeneszám Δ szavak

✖ K.P. ✖





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
here's my secrets
♛ AVATAR : Colin O'Donoghue
♛ AGE : 36
♛ RESIDENCE : Coeur d'Anubis
♛ OCCUPATION : I am a pirate
♛ POSTS : 8
♛ JOIN DATE : 2015. Mar. 22.
kalóz



TémanyitásTárgy: Re: Coeur d'Anubis Hétf. 23 Márc. 2015, 07:02

Nem igazán kenyerem, hogy védjek valakit, aki a hajómra menekül a királyi katonák elől. Nem tudom, én magam miért is tettem meg, hiszen nem szokásom. Nekem abból sosem származik semmi jó. Viszont néha - vagy többnyire mindig - a megérzéseimre hagyatkozom, ahogy most is tettem. Végigkísértem a csicskákat a fedélzetemen, majd a raktérbe is lementek, és örömmel kísértem le őket. Nem fognak piszkálni többé. Legalábbis nagyon ajánlom nekik. Így nyugodtan foglalkozhatok a "vendégemmel", aki még mindig ott volt az asztal alatt. Persze én is féltem volna, ha három katona jön utánam, és nő vagyok, de mivel nem így van, csak mosolyogva térek vissza a kabinomba. Hangom ridegen cseng, mégis kérdőn mikor felteszem neki a kérdésemet. Az után végre teljes valójában meglátom őt. Hosszú szőke fürtök, csinos arc. Megjelenése tökéletes lenne, ha nem virítana rajta a szorongatott medál arany lánca, ami nem illett az öltözetéhez.
- Ambrosia - ismétlem szórakozottan a nevét, majd közelebb lépek hozzá. Szóval lopott. Jó ezt magam is észrevettem, ennyire nem vagyok bolond, de arra nem is gondoltam, hogy tényleg a királyt volt képes meglopni. - A királytól? - vonom fel a szemöldököm egy gúnyos félmosollyal az arcomon, miközben végig őt figyelem. Meg kell mondjam, az arca, a szemei magával ragadóak, és ha nem ez lenne a helyzet, mint ami, nem érdekelne, hogy honnan lopott, de mivel az én hajómon rejtőzött el, így nekem is lett egy kis közöm hozzá.
- Kivéve, ha örökséget volták olyan kedves ellopni, akkor nagyon is érdekli őt... - az agykerekeim forognak, és a legrosszabb, hogy semmit nem tud az arcomról most leolvasni a számító félmosolyomon kívül. Igen a hasznom ebből nekem egyelőre semmi, de talán ha ügyesen játszom, akkor... Szavai visszacsalogatnak gondolatmenetemből, s kilétemet nem fedhetem, persze nem is akarom.
- Pontosan eltaláltad, drágám, Kapitány. Killian Kapitány - biccentek felé, és egy pillanatra jutnak eszembe az embereim, akiket előreengedtem a kocsmába. Sokkal kényelmesebb lenne ott iszogatnom velük, de akkor nem lehetnék itt ezzel a szépséggel, aki talán elvezethet a célomhoz. - Önzetlen? Aligha. Meghálálni? Azzal, hogy engedelmes leszel, és nem próbálsz megszökni - húzom ki jobb kezemmel a bal oldalon lógó kardomat, és azzal, hogy lassan közeledtem felé az elmúlt pár percben, azzal értem el, hogy most a kardom vége pontosan érintse vékony nyakának hófehér bőrét. - Ha így lesz, elérsz a királyi udvarig, hogy ott megkaphasd a méltó büntetésed - küldök felé egy elégedett félmosolyt. Igen, ez fog közel vinni a bosszúmhoz, ez az, amire vártam.


Killian & Ambrosia

   
megjegyzés ণ zene ণ szavak
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
here's my secrets
♛ AVATAR : ◇ jennifer morrison
♛ AGE : 30
♛ RESIDENCE : ◇ dans un lupanar
♛ OCCUPATION :
♛ POSTS : 13
♛ JOIN DATE : 2015. Jan. 21.
szajha



TémanyitásTárgy: Re: Coeur d'Anubis Vas. 22 Márc. 2015, 22:50

Killian & Amber

Nem csak egy ember jött le a kabinba, hanem több. Most lesz nekem végem. A lépéseket egyre közelebbről hallottam, én pedig majd' összeestem a rosszulléttől. Forgott velem a világ, a gyomrom lifteket hányt, és.. a kezem is izzadt. Nem vagyok egy tolvaj, de ha arra kényszerülök, pontosítok, ha az életem függ tőle akkor természetesen megteszem. A béna menekülésem is csak azt bizonyítja, hogy nem vagyok jártas e térben, bezzeg másban sokkalta inkább. Csizmákat pillantottam meg magam mellett és egy sötét szempárral találkozott a tekintetem. Ha nem szívtam volna be egész végig az ajkamat, talán egy apró sikoly is kicsúszott volna a torkomból. De szerencsére az idegen elvonta a tekintetét felőlem, mintha mi sem történt volna tovább vezette azokat a férfiakat, akik engem kerestek. Miután elhagyták a kabint megkönnyebbülten engedtem ki magamból a levegőt. Vajon miért nem árult be? Ki volt ő? Reméltem, nem fog kérni részesedést, mert lehetséges, hogy ez a nyaklánc kettőnket is eljuttat a francia udvarba, de nekem szükségem volt a pénzre. Ha cserébe kér valamit, kiegyezhetünk.. valami másban is. Simán előbújhattam volna, de nem tettem meg. Csöndesen vártam, míg el nem hagyják a katonák a fedélzetet.
Ismét cipőkopogásra lettem figyelmes, és az előző mély hang szólított meg. Pár másodperc hezitálás után előbújtam, megigazítva a szoknyámat. Elvégre nem kellett tőle tartanom, nem? Hisz az előbb simán bemárthatott volna, de mégsem tette. Ha ez kiderül, még az ő fejét is vehetik..
Ugyanúgy végigmértem őt, ahogyan ő is engem. Kalóz. A ruhájából, és a kampójából ítélve csak az lehetett. Ó, ráadásul egy hajón tartózkodtunk. Ennél nyilvánvalóbb nem is lehetne.
Általában nem szoktam engedelmeskedni, én vagyok az, aki a férfiaknak parancsolgat, de ez esetben kivételt tettem. Még mindig a katonák után szaladhat, és mivel az életem fontosabb, mint pár részlet rólam, ezért szóra nyitottam a számat.
- Ambrosia vagyok, de szólítson Ambernek. - mosolyodtam el kacéran, és még szorosabbra fogtam a markolatomban lévő nyakláncot. - Semmi különös nem történt. Mindennap megesik, csak elloptam valamit. - vontam meg a vállamat, és körbenéztem a kabinban. Szépen fel volt szerelve, olyan volt, mintha ez szolgálna az állandó lakhelyeként. - A francia királytól. - tettem még hozzá, és némi büszkeség kapott el. Ezt nem mindenki mondhatta el magáról. - Az a férfi aranyban úszik, nem hiszem, hogy most egy apró ékszer fog neki hiányozni. - igen, nagyon sokat beszélek. Nem egyszer juttatott már ez bajba, de úgy éreztem muszáj volt megmagyaráznom, hogy megértse a dolgokat az én szemszögemből is.
- Önben kit tisztelhetek Kapitány..? - vontam fel kérdőn a szemöldökömet, várva a nevére. Fiatal volt, és még jól is nézett ki. Egy hatalmas hajója volt, ráadásul a kalózok is loptak, tehát nem szenvedhet hiányt. Akár hasznot is húzhatok ebből a találkozásból.
- Hogyan tudnám meghálálni önzetlen cselekedetét? - léptem el az asztal mellől, de nem közelítettem felé. Addig nem, míg meg nem bizonyosodok róla, hogy nincs semmilyen hátsószándéka velem kapcsolatban. A kalózok rendkívül ravaszok tudnak lenni..

Δ megjegyzés Δ zeneszám Δ szavak

✖ K.P. ✖







A hozzászólást Ambrosia C. Colbert összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 23 Márc. 2015, 12:15-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
here's my secrets
♛ AVATAR : Colin O'Donoghue
♛ AGE : 36
♛ RESIDENCE : Coeur d'Anubis
♛ OCCUPATION : I am a pirate
♛ POSTS : 8
♛ JOIN DATE : 2015. Mar. 22.
kalóz



TémanyitásTárgy: Re: Coeur d'Anubis Vas. 22 Márc. 2015, 22:06

Hosszú évek sikertelen kutatása után akadtam a családomnak nevezett két féreg nyomára. Franciaország. Miért pont ide menekültek előlem? akkor még egy senki voltam ők mégis elfutottak. Féltek tőlem, mert tudták, hogy hamar elszáll az agyam, képes vagyok olyankor bármire. De egyet nem tudtak akkor még hogy mivé leszek, hála a tervüknek, hogy tönkre tesznek. Már nem félelem hajtja a bosszúmat hanem a harag, melyet irántuk érzek. Meg akarom adni nekik azt a szenvedést, amit én kaptam tőlük gyerekként, majd felnőttként egyaránt. Közel tíz éve csak ezzel a gondolattal fekszem és kelek, csak ezért élek így... Vagyis ez nem igaz mert az elején csak egy eszköz volt, ma már a szenvedélyem a bosszú mellett.
A kampóra siklik a tekintetem mely folyton emlékeztet arra, mit is vesztettem. Már nem hiányzik s eme kampó húzott ki nem egyszer a bajból. Tudom, hogy ezzel veszem el az életüket, mikor már könyörögni fognak érte, mikor már ez lesz az egyetlen reményük. Szórakozottan csukom össze a távcsövemet, és teszem hosszú kabátom belső zsebébe, mikor egy hatalmas sóhajjal nyugtázom, hogy alig egy óra múlva már az egyik kocsmában ünnepeljük meg a sikeres zsákmányunkat. Csendben vonulok vissza a fülkémbe, nincs most szükség rám odafenn, és valahogy most az egyszer várom, hogy biztos talaj legyen a lábam alatt. Ez is a bosszúvágyamnak tudható be, de amint bevégzem azt, tovább állok, és végre megnyugodhatom.

Ahogy számoltam, egy óra múlva már ismét a fedélzeten vagyok, és segítek a többieknek a kikötésben. Egy félmosoly jelenik meg arcomon, arrogáns és magabiztos vagyok.
- Menjetek előre - biccentek a jobb kezemnek, aki egy nálam fél fejjel alacsonyabb, izmos férfi, és csak egy bólintással válaszol, majd elindulnak a közeli kocsma irányába. Természetesen nem fogok az egész csapattal elindulni, hogy levadásszak két embert, a többiek itt maradnak addig, míg újra útra nem kelünk. Még percekig figyelem az embereimet, majd hátat fordítva nekik járom körbe a hajót, mikor zajokra leszek figyelmes. Lábdobogásra, akik az én hajómra sietnek fel. Én eléjük állok, ők pedig igencsak hangosan sóhajtanak fel, hogy kifejezzék nem tetszésüket.
- Egy tolvajt keresünk - mordul fel az egyik, és pedig hangosan felciccenek.
- Itt azt nem talál - válaszolok ridegen, persze nyilvánvaló, hogy én magam sem vagyok a megtestesült tisztesség.
- Ha nem akarja hogy elkobozzuk mindenét, körülnéznénk - ajánlja fel az egyik és mit ne mondjak, ért a nyelvemen. eme mondat hatására színpadiasan állok félre, a legkedvesebb mosolyommal invitálva őket a hajómra. Ezek után persze, hogy a kabinom felé igyekeznek, hogy körbenézzenek. Az asztalom mögé lépek, ahol észreveszem a szőke fürtöket, de nem figyelem sokáig nehogy észrevegyék.
- Kérem a legénység kabinjait se felejtsék ki - emelem meg a hangom tettetett kedvességgel, majd oda is átkísérem őket, végül csak elhagyják a hajóm, hogy végre visszamehessek a "vendégemhez". Lassú léptekkel megyek vissza, majd megállok, és hosszabb hallgatás után köszörülöm meg a torkom.
- Előjöhetsz... - csendül fel a hangom az előbbi kedvességet mellőzve, majd megvárom, míg előbújik, hogy ismét kérdezhessek. - Ki vagy, és mit követtél el? - billentem oldalra a fejem, hogy végre végigmérhessem a szőke tincsek gazdáját..


Killian & Ambrosia

   
megjegyzés ণ zene ণ szavak
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
here's my secrets
♛ AVATAR : ◇ jennifer morrison
♛ AGE : 30
♛ RESIDENCE : ◇ dans un lupanar
♛ OCCUPATION :
♛ POSTS : 13
♛ JOIN DATE : 2015. Jan. 21.
szajha



TémanyitásTárgy: Re: Coeur d'Anubis Vas. 22 Márc. 2015, 20:30

Killian & Amber

Futottam, amennyire csak vékonyka lábaim engedték. Jobb kezemmel megragadtam a szoknyám alját, nehogy orra essek, míg a ballal szorosan magamhoz öleltem a különféle ékkövekkel díszített nyakláncot, amit egy francia katonától loptam el. Én hülye, ostoba kis szajha! Hagytam magam elcsábítani egy nemes úrral, akivel a maszkos bálon ismerkedtem meg. A szép szavai, a lehengerlő kinézete, és a pénzzel teli zsebe teljesen elkábított engem. Hagytam magam becsapni, egészen Calais-ig elutaztam vele, majd szó nélkül egyik napról a másikra eltűnt. A fogadóban nem tudtam tovább maradni, hisz egy garasom se volt, nem tudtam mivel fizetni további szállásokért. A tulajdonos feleségével beszéltem, tehát még a szolgáltatásaimat se tudtam neki felajánlani. Három napja, hogy az utcán élek, néha meghúzom magamat egy-egy kocsmában, olcsóbban kínálva magamat egy éjszakáért, ha ott aludhatok. Hogy fogok így visszajutni a francia udvarba? Semmim sincs, nem ismerek itt senkit, egyedül ez a csicsás ékszer segíthet rajtam. A minap hallottam, hogy nemsokára egy rakomány érkezik a kikötőbe, rajta különböző ajándékokkal a király és a királyné számára. Cselesen kijátszva a francia katonákat sikerült egy mutatós darabra szert tennem, de sajnos észrevettek.
Az életemért futottam.
Ha elkapnak, lefejeznek, vagy a kezemet veszik. De inkább az első, hisz a Felség tulajdona volt nálam. Franciaország királyát megloptam. Gyönyörű. De muszáj volt ehhez a döntéshez folyamodnom a túlélésem érdekében.
Egy hajóra futottam fel. Nem láttam senkit se a fedélzetén, és gyorsan lefutottam az alsó szintre. Egy berendezett szobát találtam, egy kis ággyal a szélén, középen pedig egy asztallal, rajta pedig térképek voltak széttárva.
Gyorsan elbújtam alá, összehúzva magamat és szorosan magamhoz szorítva a nyakláncot. Úgy kapaszkodtam belé, mintha az életem múlna rajta. És ha belegondolunk.. igazam volt. E segítségével esélyem van hazajutni. Haza..
Lépteket hallottam lefelé a keskeny lépcsőn. Az ajkamra haraptam, és nem adtam ki semmilyen hangot. Csak ültem ott némán, a torkomban érezve a szívem dobogását és vártam, hogy mi fog történni.
Két lehetőségem volt.
Vagy túlélem.
Vagy nem.

Δ megjegyzés Δ zeneszám Δ szavak

✖ K.P. ✖





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
here's my secrets
♛ AVATAR : ○ adelaide kane
♛ AGE : 20
♛ RESIDENCE : ○ french court
♛ OCCUPATION : ○ wed the next king of france
♛ POSTS : 230
♛ JOIN DATE : 2014. Sep. 16.
királynõ



TémanyitásTárgy: Coeur d'Anubis Vas. 22 Márc. 2015, 20:09

Bartholomew Wargas - Killian kapitány hajója



©️
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

here's my secrets



TémanyitásTárgy: Re: Coeur d'Anubis

Vissza az elejére Go down

Coeur d'Anubis

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
long may she reign :: Franciaország :: Franciaországon belül :: Calais-