Különösséget rejt magában az, hogy a nappalt az éjszaka váltja fel, hogy az éjből egyszer pedig csak reggel lesz. Az alkony, a sötétség, a világosság.. mind-mind egyféle fogalmat takar, mely nem övezhető másfajta pozícióba. A naplementéhez érkezünk lassan, ahogy a Nap lefelé halad az égről szépen, óvatosan, s kecsesen, míg a helyét a majdani sötétség váltja fel. Míg a Nap eltűnik, a helyére maga a Hold kerül, s lám így változik minden meg, s az állandóság fogalma pedig egyszer csak elmúlik a végtelenség semlegességébe. Az élet változása, az országok eltérő különbsége nagyon, de nagyon érdekes.. én magam is kikötöttem egy olyan földnek a területén, ahol voltaképpen álmaimban sem gondoltam volna. Itt vagyok a feleségemmel együtt, s magunk mögött hagytuk a Német-Római császárságot egy rövid időre. Lépteim lassúak, ahogy mégis kimérten hatnak, mintha minden lépésem megfontolt lenne, s mintha ezen ténylegesen gondolkoznék is, pedig voltaképpen nincs is így. Nem sokára kikötök az erkély területének a környékén, ahogy megpillantok egy ifjú hölgyet, de fogalmam sincs, hogy kiről lehet szó.. ismerős vonások, mégis annyira idegen nekem eme személy. Finoman lépek közelebb a korláthoz, ahogy a naplementét kezdem el szemlélni..
-Szép estét, hölgyem!-Szólalok meg udvariasan, de mégis tisztelettudóan, mint ahogy az egy királyhoz méltó. Természetesen itt sokkal kevesebbe néznek, mint oda haza, de az illem, és a tisztelet mindenkinek, és mindenkor kijár. Tudom, hogy egyesek szeretnek bunkó módon viselkedni, de én nem tartozom ahhoz a körhöz.-Gyönyörű a naplemente.. van benne valami csodálatosan átütő szépség, mely mindenen áttörve megmutatja önmagát. A látvány lenyűgözően hat, mindig is szeretem megcsodálni..-Mosolyodom el, ahogy a tájra tekintek, majd végül a nő felé fordulok, és ránézek egy kellemes mosoly keretében. Nem tagadom meg önmagam, hisz szeretem a természetet, talán a kedves feleségemhez köthető mindez, de én nem bánom, hisz jó a változatosság tényének fogalma.

Greer && Killian

Lassú, kimért léptekkel haladtam a hálótermem felé, azzal az elhatározással, hogy ott majd ellehetek egymagamban, mindenféle fürkésző tekintet nélkül. Alig érkeztem meg az udvarba, máris valamiféle szobornak éreztem magamat, akit az emberek bámulni szoktak. Elhiszem, hogy mindenki kíváncsi Skócia királynőjének udvarhölgyeire, de ez még sekinek sem ad okot arra, hogy kéje kedve szerint rajtunk legeltethesse a szemeit. Szegény Mary, ha engem ennyire zavar, hogy az udvarban mindenki minket méreget, mit érezhet a barátnőm? Skócia uralkodójaként rá még ennél is sokkal több figyelem hárul.   Gyerekkora óta egy kis kolostorban élt, hétköznapi ruhákat hordott, apácák nevelték, illetve remélem, hogy a nevelése mellett még arra is felkészítették őt, ami itt fogja várni. Fel kell nőnie az uralkodói feladatához, amiben mi is segítségére leszünk. Lola, Aylee, Kenna és én segíteni fogjuk őt mindenben, kitartunk mellette jóban és rosszban egyaránt.
Gondolataim időközben annyira elkalandoztak, hogy fel sem tünt, hogy  eltévesztettem a hálótermembe vezető útvonalat, így a jobb irány helyett, én balra fordultam. Nem elég, hogy az utat sem ismerem rendesen még figyelmetlen is vagyok.. Jól kezdődik! Megemelve a tekintetemet kíváncsian fürkészni kezdtem a környezetemet, majd nem sokkal később feltünt, hogy hová kerültem. Az erkély fele indultam, megcsodálni a kilátást, hiszen amúgy sem jártam még ezen az útszakaszon. Amint elértem az erkély széléhez és megcsodálhattam a kilátást, az ajkaim szétnyíltak a csodálkozástól, annyira gyönyörűséges volt a táj naplemente.