Az utóbbi napokban egy bizonyos Ambrosia Colbert, vagy ahogy a megbízóm említette, Amber nyomában vagyok. Odette azért keresett fel, hogy figyeljem a szeretőjét, mégis mit csinál, amikor éppen nem vele van, vagy a bordélyházban. Semmi érdekes nem történt, de mindenről részletes leírást készítettem neki, majd a megbeszélt álnéven eljuttattam hozzá. Persze ő valószínűleg nem is tudja az igazi nevem, akárcsak a legtöbb ember. Rengeteg álnevem volt már, de így is megtalál az, akinek a szolgáltatásaimra van szüksége. Most éppen az Alex nevet használom ehhez a feladathoz. Alacsony termetemnek köszönhetően nem szoktak felfigyelni rám, és most is inkább fiús ruhadarabokat viselek. Vászonnadrág és egy világos ing, a hajam pedig kissé kócosan omlik vállaimra. Természetesen a kardom az most is nálam van, kissé rejtve, hogy ne legyen túl feltűnő. Nélküle sosem mennék el sehova...
Unottan dőlök egy ház falának és kezdek el rágcsálni egy almát, miközben pillantásomat nem veszem le a szőke szajháról. Nem találom furcsának a helyzetet, bár bevallom, eddig még szerető után nem kellett kémkednem, csak azért, hogy esetleg van-e szeretője a megbízóm párjának. Odette elégedett lehet az eddigi információkkal, a kedvese semmi szokatlant nem tett. Mármint az ő esetében az sem számít most szokatlannak, hogy más volt az ágyában, ez az egész most egy különleges eset. Csak arról kell tájékoztatnom a hölgyet, hogy Amber mit csinál a szabadidejében. Azért általában azt is hozzáírtam eddig, hogy kik kérték a szolgáltatásit, csakhogy valami érdekesebb dolog is legyen a jelentésekben.
Tekintetemmel követem a leányzót, majd észreveszem, hogy két férfi szegül a nyomába. Őket is figyelemmel követem és feltűnésmentesen sétálgatok mögöttük tisztes távolságból és újból nekidőlök egy háznak, mikor észreveszem, hogy utolérték. Eldobom az almát és hátrasimítom a hajamat, hogy jobban halljam a két férfi szövegét. Semmi jót nem veszek ki és azt meg mégsem kéne hagynom, hogy a pénzforrásomnak valami baja legyen. Nem vagyok testőr, nem ezért szoktak nekem fizetni, de mégis... Nő vagyok, és valamennyire azért beleképzelem magam a helyzetébe. Rajtam kívül valószínűleg nincs senki, aki még segíthetne rajta, szóval úgy döntök, kivételesen nem megölni fogom a figyelt személyt, hanem megmentem.
Felmászok a mellettem lévő farakásra, végigmegyek a tetején bármiféle hang nélkül, akár egy árnyék, majd hirtelen leugrok a lány és a két férfi közé. Előrántom a kardomat és úgy teszem fel a költői kérdést.
- Valami gond van uraim? Igazán békén hagyhatnák a hölgyet - mutatok szabad kezemmel az említett személy felé, s tekintetemmel azt sugallom a két velem szemben álló, nálam jóval magasabb ember felé, hogy jobb ha elhúznak. Nem tudom, ezt mennyire érzékelik, de ha nem fognak lelépni és tovább molesztálják Ambert, akkor szó nélkül megölöm őket. Kettővel több vagy kevesebb perverz idióta a világon, nem mindegy?