Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Közlemények
Mary Stuart
Hétf. 13 Ápr. 2015, 15:26
Folyosók
Benjamin Rhys
Kedd 07 Ápr. 2015, 19:42
Louis Condé
Louis Condé
Hétf. 06 Ápr. 2015, 15:25
sugar, we're going down
Vendég
Szomb. 04 Ápr. 2015, 15:32
City of Fallens
Eleanor Darlington
Csüt. 02 Ápr. 2015, 13:09
Coeur d'Anubis
Ambrosia C. Colbert
Szer. 01 Ápr. 2015, 20:11
Notre Dame
Vlad Tepes
Hétf. 30 Márc. 2015, 19:53
Játszótárs-kereső
Nicolas Báthory
Vas. 29 Márc. 2015, 21:40
Activity check
Haelan Raleigh
Szer. 25 Márc. 2015, 15:47

Az oldal csodálatos kinézetét LENA-nak köszönhetjük. Ezer hála neki, amiért ilyen gyönyörűek lettünk! A nyers képek tumblr-ről származnak.
Az oldalon szereplő leírások Odette Bourbon-Maine és Mary Stuart tollaiból fakadt. Nem szeretnénk máshol viszont látni.
Az alapvilágot a Reign c. amerikai sorozatból merítettük. Nem fogunk pontosan a sorozattal haladni, együttesen fogunk dönteni hogy hogyan tovább.


Share| .

Kikötő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
avatar
here's my secrets
♛ AVATAR : Ψ holliday grainger
♛ RESIDENCE : Ψ italy -> genova
♛ OCCUPATION : Ψ be a princess
♛ POSTS : 10
♛ JOIN DATE : 2014. Oct. 17.
hercegnõ



TémanyitásTárgy: Re: Kikötő Hétf. 20 Okt. 2014, 20:25


Lucien && Bianka

Utálok nélküle lenni, haragszom is rá, amiért itt hagyott, amiért nem mehettem vele, de haragom el el fog múlni, amint meglátom. Sosem tudtam haragudni rá igazán, pedig akartam, nagyon is, sokszor is, főleg olyan helyzetekben, mint most. Nem mondta hova megy, miért megy, teljesen rám hagyott mindent. Ez szörnyű. Nem szeretek a sötétben tapogatózni, ő meg nem segít rajtam, magamra hagy kétségek közt. Nem tudom miért teszi, lehet apám kérte erre, lehet ezzel akarnak védeni, de csak rosszat tesznek velem. Egész nap egy gombócban áll a gyomrom, képtelen vagyok enni, vagy aludni, vagy bármit is nyugodtan csinálni. Tudom, hogy ő tud magára vigyázni, de a tenger kiszámíthatatlan, mint egy asszony. Ha háborog azt érzéssel teszi és pusztítóan, de ha szeret, azt odaadóan teszi, és úgy bánik az összes hajóval, mint saját gyermekivel az anya. Ugyanolyan könnyen válik haragossá is, és emészt el mindent, amit csak ér, mint amilyen könnyen szeret. Sosem szerettem a tengert, hajózni is utáltam, még most sem szeretem, ezért nem szeretek olyan helyekre menni, ahova máshogy nem lehet eljutni. Félek tőle, de ezt be nem vallanám, senkinek sem mutatnám meg gyengeségemet, egyiket sem. Ez a saját kis titkom, amit néha nehéz megtartani. Most az unokabátyám a legnagyobb gyengeségem, kit úgy szeretek, mint ahogy jövendőbeli férjemet kellene.
Hasonló tempóban indulunk egymás felé, most az sem zavarna, ha valaki belém ütközne, csak érjek végre el hozzá, hogy karjai közé vessem magam. Mindig úgy üdvözöl, ahogy mindig, egy kisebb kacaj ki is szalad ajkaimon, ahogy a magasba emel, de most úgy érzem nem akarom, hogy elengedjen. Olyan sokat volt távol, mintha évezredek teltek volna el, hogy itthagyott Franciaországban, de ez nem igaz. Alig volt egy hónap, nekem mégis egy egész örökké valóságnak tűnt.
Hangja megnyugtat, és az is örömmel tölti el kalapáló szívemet, és elveszett lelkemet, hogy hiányoztam neki. Nem tudom mit tennék, ha ez nem így lett volna, ha boldogan elszórakozott volna nélkülem különbféle nőkkel, kiknek nevüket is alig tudja. Erre a gondolatra összeszorul szívem, és talán arcomra is kiül a dolog, hiszen kérdése valami hasonlót sugall számomra.
-Igen minden rendben, most már igen, hogy itt vagy velem.-mosolygok rá, majd mikor újra karjai közt találom magam, egy mély sóhajjal simulok teljesen hozzá. Illata kitölti orromat, minden más a háttérbe szorul, ami nem is baj. A tömeg csendje is elhalkul, nem hallok mást, csak kettőnk szívdobbanását, ahogy szinte együtemre dobbannak. -Egy kicsit fáradt is vagyok.-vallom be végül neki, de ez is csak azért van, mert mindig rá gondoltam, csak ő járt a fejemben, hogy vajon mi lehet vele, jól van-e. Ha hosszabb utakra ment a legrosszabb dolgok is megfordultak a buksimban, amik nem a legjobb dolgok, de inkább szeretek a legrosszabbra számítani.
-Most már megtudhatom miért hagytál itt és hol voltál?-kérdezem kíváncsian, ahogy egy fél lépést elhátrálok és igyekszem minden mozzanatát megfigyelni. Mindenre emlékezni akarok, hogyha megint magamra hagyna fel tudjam idézni arcát.

megjegyzés: sok szeretettel készült || szószám: 402
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
here's my secrets
♛ AVATAR : ╬ Francois Arnaud
♛ RESIDENCE : ╬ Genova
♛ POSTS : 4
♛ JOIN DATE : 2014. Oct. 19.
herceg



TémanyitásTárgy: Re: Kikötő Hétf. 20 Okt. 2014, 19:18

i know you will
Will you still love me when I'm no longer young and beautiful
Will you still love me when I got nothing but my aching soul
I know you will, I know you will
- Perceken belül kikötünk Luci...Minden rendben? Bántott az az asztal? Szívesen kettészelem neked. - Neveti el magát Marco, amint belép a kis kabinba, ami az elmúlt héten a lakhelyem volt. Nem ártott nekem az a szegény asztal, csak épp útban volt, mikor dühkitörésem lett, ami mostanában sajnos egyre gyakrabban van. Az okát tudom, csak tenni ellene képtelen vagyok, és ez még jobban feldühít.
- Nagyon vicces, Marco, inkább szólj a szolgáknak, hogy legyenek felkészülve, mert sok csomagom van. - Ami igazából nem is az enyém. Hanem ajándék. A leendő feleségemtől, az unokahúgomnak. Mert mindenki tudja, hogy az unokahúgom egy angyal, aki csak ajándékokat érdemel, de amit én hoztam, annak persze el kellett tűnnie, mert ilyen a szerencsém. AZ ég is azt akarja, hogy ne engedjem magamhoz közelebb Biankát, de egyszerűen nem tudom távol tartani magam tőle, olyan nekem, mint a levegő, nélküle gyengének és határozatlan érzem magam.
Feltúrom az összes papírt, körülöttem eldobálva hevernek a tollak, üres papírok, minden, amit csak elképzelni lehet, de sehol sem találom azt a medált, amit direkt neki készíttetem Portugáliában.
- Ezt keresi, Felség? - lép elém egy fiatal inasfiú, feltartva a medált, amit már órák óta keresek. Azonnal kikapom a kezéből, de még mielőtt vádlón nézhetnék rá, újra beszélni kezd. - A fedélzeten találtam az egyik hordó mellé esve még tegnap este. Végigkérdeztem mindenkit, azt mondták, Felségednél látták ezt utoljára. - Merészen néz rám, amitől rögtön szimpatikus lesz, megveregetem a vállát, és egy érmét adva neki, köszönöm meg, és amint kimegy azonnal a zsebembe rejtem, hogy csak elő kelljen kapnom, mihelyst alkalmam adódik rá.
Ahogy a hajót kikötik, és a kapitány jelzi, hogy elhagyhatjuk a hajót, igyekszem minél hamarabb lejutni erről az úszó borzadályról, hogy végre a karjaiba zárhassam az én húgocskámat. Már messziről kiszúrom szőke haját, bájos arcát, mosolyát. Elindul felém, ugyanolyan hévvel, ahogy én felé, és amint nyakam köré fűzi karjait, magamhoz szorítom, felemelem, és megpörgetem. Mintha egy éve nem láttam volna, pedig alig volt egy hónap mégis úgy éreztem, mintha, fuldokoltam volna.
- Te is hiányoztál nekem, Kedvesem! - Suttogom a hajába, szinte el se akarom engedni, csak ölelni a törékeny testet, és nem adni soha másnak. De nem tehetem.
Nem foglalkozom a csomagokkal, vagy bármivel, tudom, hogy Marco majd mindenről gondoskodik, nekem csakis Biankára kell figyelnem, semmi másra. Magamba szívom az illatát, majd kicsit eltolom magamtól, hogy szemügyre vehessem. Bőre még mindig ugyanolyan fehér, mint mindig, de szemei beesettek, mintha beteg lenne. Aggódon simítom meg az arcát, és fürkészem szemeit, hátha ki tudok olvasni belőle valamit.
- Minden rendben, kishúgom? Fáradtnak tűnsz. - Cirógatom továbbra is az arcát, majd egy finom csókot nyomva a homlokára újra magamhoz ölelem, sokkal gyengédebben mint az előbb.
tag  Bianka drága
szavak  443 szó
megjegyzés  remélem tetszik *-*  
zene  innen minden  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
here's my secrets
♛ AVATAR : Ψ holliday grainger
♛ RESIDENCE : Ψ italy -> genova
♛ OCCUPATION : Ψ be a princess
♛ POSTS : 10
♛ JOIN DATE : 2014. Oct. 17.
hercegnõ



TémanyitásTárgy: Re: Kikötő Hétf. 20 Okt. 2014, 07:22


Lucien && Bianka

Egy galamb érkezett hozzám pár napja, és csak rá kellett néznem, már tudtam, hogy kitől jött, kinek levelét hozta nekem. Amennyire örültem neki, annyira félve is fogtam ujjaim közé a papírt, és minden igyekezetem ellenére remegett a kezem. Nem volt benne semmi olyan, mi ezt hozhata volna ki belőle., hiszen csak megírta, hogy három nap múlva találkozunk. Sok idő az még, főleg, hogy ilyen sokáig kellett nélkülöznöm őt. Nem szeretek nélküle lenni, akár egyetlen napot is, de már pár óra is szörnyen hat, ha pedig messze van tőlem mindig azon jár az agyam, hogy vajon jól van-e. Igaz, hogy kapok leveleket, mik értesítenek hogylétéről, de az nem olyan, mnt mikor szemtől-szemben beszélgetünk. Már hiányzik a mosolya, az,hogy mindig képes megnevetetni, amire most nagy szükségem lenne, amilyen melankóliába zuhantam. Apám talált valakit nekem, nem is egy embert, hiszen mikor meghallották, hogy uralkodók lehetnek, csak többen jöttek. Mindegyik második, vagy épp harmadik gyermek, és reménykedik, hogy majd Genovában uralkodhat. Ez nincs így. Előttem úgyis ott van Lucien, és ő nem fog egyhamar távozni az élők soraiból. Én legalábbis nagyon remélem.
Az egyik udvarhölgyemmel reggel felkeltünk, mikor már a nap is ébredezőben volt, hogy hamar a kikötőbe érjek. Izgultam, igazán. Féltem, hogy mi lesz, hogy fog fogadni, és azon is sokat töprengtem, hogy én, hogy fogadjam őt. Ha a nyakába vetem magam, az furcsán veszi ki magát? Csak pukkedlizzek? Még puszival sem illethetem arcát? Igen az arcát, pedig szívem szerint mást illetnék csókkal, de az agyam viaskodik vele. Nem akarok semmit sem elrontani, azt sose tenném, így már itt a kikötőben állva, arra a következtetésre jutok, hogy nem csinálok semmit, megvárom ő mit tesz.
Amint befut a hajó, amire eddig vártam, udvarhölgyem pukkedlizik, majd egy kis motyogás után távozik is, hogy megnézze milyenek a halak. Tudja, hogyha unokabátyám jön, akkor meg van a védelem és a társaság is egyben ezért nem is marad, nem akar zavarni. Megnézem a hajót, egész nagynak tűnik innen nekem, aztán lehet nem is olyan nagy, csak innen a szárazföldről tűnik annak, mert mondjuk én vagyok kicsi.
Mikor az emberek elkezdenek leszállingózni, szívem gyorsabban kezd verni, hevessége engem is megijeszt, félő, hogy kiszakad a mellkasomból, de csak akkor válik egészen hevessé, mikor meglátom Őt. Lábaim maguktól indulnak meg, ha akarnél sem tudnék nemet mondani nekik, így nem is teszem, csak haladok felé nagy léptekekkel, majd mikor elérek hozzá, karjaimat szorosan fonom nyaka köré, úgy ölelem át.
-Hiányoztál.-suttogom fülébe ezt az egy szót, ami mindent elmond most, ebből tudhatja mit éreztem, és azt is, hogy mit érzek most. Ő ismer a legjobban félszavakból is megértene, ha kellene.

megjegyzés: bocsi, ha hibás, telefonról írtam || szószám: 366
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
here's my secrets
♛ AVATAR : ○ adelaide kane
♛ AGE : 20
♛ RESIDENCE : ○ french court
♛ OCCUPATION : ○ wed the next king of france
♛ POSTS : 230
♛ JOIN DATE : 2014. Sep. 16.
királynõ



TémanyitásTárgy: Kikötő Szer. 17 Szept. 2014, 21:34

***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

here's my secrets



TémanyitásTárgy: Re: Kikötő

Vissza az elejére Go down

Kikötő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
long may she reign :: Franciaország :: Franciaországon belül :: Calais-