Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Közlemények
Mary Stuart
Hétf. 13 Ápr. 2015, 15:26
Folyosók
Benjamin Rhys
Kedd 07 Ápr. 2015, 19:42
Louis Condé
Louis Condé
Hétf. 06 Ápr. 2015, 15:25
sugar, we're going down
Vendég
Szomb. 04 Ápr. 2015, 15:32
City of Fallens
Eleanor Darlington
Csüt. 02 Ápr. 2015, 13:09
Coeur d'Anubis
Ambrosia C. Colbert
Szer. 01 Ápr. 2015, 20:11
Notre Dame
Vlad Tepes
Hétf. 30 Márc. 2015, 19:53
Játszótárs-kereső
Nicolas Báthory
Vas. 29 Márc. 2015, 21:40
Activity check
Haelan Raleigh
Szer. 25 Márc. 2015, 15:47

Az oldal csodálatos kinézetét LENA-nak köszönhetjük. Ezer hála neki, amiért ilyen gyönyörűek lettünk! A nyers képek tumblr-ről származnak.
Az oldalon szereplő leírások Odette Bourbon-Maine és Mary Stuart tollaiból fakadt. Nem szeretnénk máshol viszont látni.
Az alapvilágot a Reign c. amerikai sorozatból merítettük. Nem fogunk pontosan a sorozattal haladni, együttesen fogunk dönteni hogy hogyan tovább.


Share| .

Borospince

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
avatar
here's my secrets
♛ AVATAR : Craig Horner
♛ AGE : 26
♛ POSTS : 10
♛ JOIN DATE : 2014. Oct. 18.
gróf



TémanyitásTárgy: Re: Borospince Vas. 16 Nov. 2014, 12:41


To Eleanor Darlington


A z a fajta nemtörődömség és stílus, amit mutattam, enyhén nevetségessé vált a helyzettől. Ezt persze nem bántam. Legalább tudtam magamról, hogy szórakoztató vagyok. Igen. Mindig is szerettem magam emiatt. Kicsit egoistán hangzik, de én legalább bevallom, hogy szeretem magam olyannak amilyen vagyok. Eszem ágában sincs olyanná válni, mint a többi haszontalan ember, akik csak panaszkodnak. Jól érzem magam a bőrömben és elégedett vagyok azzal, a hozzám elvileg nem illő életmóddal, amit folytatok. He-he. Ősök nem is örülnek nekem. De, ez van. Nem erőszak a disznótor.
Nora bemutatkozott, mire kérdezősködni kezdett. Nem szeretem ha faggatnak, így többnyire kitérek a válaszadás elől. A nagy rekeszekhez fordultam, ahol a bort tartották és úgy kezdtem el nézegetni, válogatni közöttük, mint aki ért is a borászathoz mesterien. Értek hozzá... egy kicsit. A mesteri jelző messze áll tőlem ezen a téren. De, ez nem is érdekel különösebben. A nő mellém lépett és egyszerűen levett egy üveget a polcról. Felé fordítottam a fejem, majd szavaira elhúztam a számat. Ellentétes oldali kezemmel tőlem észak-keleti irányba felemeltem azt és levettem az oda eső üveget. Leporoltam róla a centis port és alaposan szemügyre vettem. Éppen jó lesz. Vagy legalábbis fogjuk rá. Annyira nem vagyok mestere a márkáiknak. Hallok ezt-azt, hogy ez a legjobb bor, az a legjobb bor, de sosem foglalkoztam a témával mélyrehatóbban. Épp kiakartam nyitni, amikor Nora felém nyújtotta a saját üvegét és megkért, nyissam ki neki.
- Még sincs annyi erő a karjában, mint amilyen éles a nyelve és csípős a modora? - kérdeztem vigyorogva és kinyitottam az üveget, amit vissza is adtam a nőnek. Ezt követően nyitottam ki a sajátomat és ittam bele. Alaposan és lassan ízlelgettem. Minden egyes számba kerülő cseppet kiakartam élvezni, hogy megtudjam tetszik-e az íze vagy sem. Végül úgy döntöttem nem rossz. Többet kell innom, hogy dűlőre jussak az új ízt illetően. Miközben tovább faggattak elsétáltam az asztalig. Szintén állt rajta a por, de hát idelent mi az ami épp nem poros? Sőt! Már mi magunk is azok vagyunk. Felültem az asztalra, nem törődve a kosszal. Ölemben fogtam az üvegemet és tekintetemet a nőn tartottam. Nem azt mondják, hogy nézz arra akivel beszélsz? Így illik. Bezzeg, ha magasabb rangú nálad akkor süsd le a szemed. Vagy inkább süsd ki. Melyik a jobb? Ha-ha.
- Apám unszolására érkeztem. A lehető legkisebb lelkesedéssel. Nem akarok itt lenni. Távol a szeretett otthonomtól és a megszokott tájtól. De, ez van! Az ősökkel nem lehet vitatkozni. - feleltem unottan. Nem szeretném megosztani minden dolgomat ezzel az idegen nővel, ahogy panaszkodni sem akarok. Különösen egy nőnek nem. Hangom talán épp ezért volt unott, mint sem panaszkodó.
- A legkevésbé sem akarok francia lenni. Maga? - tettem hozzá egy picivel később, miután meghúztam az üveget és újra elkezdtem kóstolgatni a számba kerülő bort. Oh, ha most rajta kapnának minket. Micsoda balhé lenne belőle. Kivégeznének vajon? Nem tudom, de én nevetnék a helyzeten, az biztos. Mindegy igazából, mert nem látok erre a lehetőségre sok esélyt. Valószínűbb, hogy bezárnak minket ide. Nem örülnék neki, de ez van. Különösebben nem is akadnék ki. Nem vagyok egy feleslegesen izgulós típus. Vajon Nora is így tenne vagy csatlakozna a hisztis nők közé? Nem hiszem. Ahhoz túl makacsnak és morgósnak tűnik.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
here's my secrets
♛ AVATAR : ♦ caitriona balfe
♛ AGE : 33
♛ RESIDENCE : ♦ on the road
♛ POSTS : 22
♛ JOIN DATE : 2014. Oct. 16.
tehetõs



TémanyitásTárgy: Re: Borospince Csüt. 23 Okt. 2014, 12:05


nic && nora



Figyeltem, ahogy a férfi hozzáértő mozdulatokkal elkezdte vizsgálni  a borosüvegeket. Nem voltam egy nagy szakértő, egyedül a vörös és a fehér bort tudtam megkülönböztetni. Az utóbbi egyáltalán nem tartozott kedvenceim közé, mindig is vörös párti voltam. Igaz.. az nagyobb nyomot hagy, ha kilöttyinti az ember, ami velem már nem egyszer s nem is kétszer fordult elő. Ruhából egyáltalán nem jön ki, és a két kezemen se tudom megszámolni, hogy eddig már hány ruhámat tettem
tönkre a bornak köszönhetően.
Kérdésén csak megforgattam a szememet, és nem feleltem rá. Pimasz! Nem csak feléli az udvar borkészletét - mint én, de ez mellékes információ - ráadásul még szemtelen is. Felfoghatatlan. Hová tűntek az illedelmes úriemberek? Ó tényleg. Eszembe jutott. Mind Angliában vannak.
Vigyorát egy apró mosollyal viszonoztam, de legszívesebben az üres üveget neki hajítottam volna. Kicsit temperamentumos voltam.. De most türtőztettem magamat, nem akartam már az első napjaimban bajba kerülni az udvarban, még a drága családom nevére szégyent hozok.. Azt pedig a legkevésbé sem szeretném.
Válasza előtt habozott egy kicsit. Kérdőn felvontam az egyik szemöldökömet, és tovább figyeltem. - Csak nem elfelejtette a nevét? - kérdeztem gúnyosan, majd egy hangos sóhaj tört ki a torkomból válasza hallatán. Senki. Komolyan?
- Maga igazán szellemes.. öhmm.. Senki. - jegyeztem meg halkan, és elhelyeztem a kupát a velem szemben lévő asztalon, melyen szintén állt a por. Úgy látszik ezt a helyiséget nem gyakran használják, maximum az olyanok tévednek ide le, mint mi. Akik ki akarják inni a franciákat a vagyonukból.
Visszatért a borosüvegekhez, már nem tudom hanyadjára nézte őket végig. Az is lehet, hogy egy fikarcnyit sem értett a borászathoz, és valami égi jelre vágyott.
- Választani fog még a mai nap? Mindjárt szomjan veszek. - emeltem fel a tekintetemet a plafonra és ellöktem magamat a szekrénytől. A rajta elhelyezkedő poharak halkan beleremegtek, s véletlenszerűen kivettem egy bort. Szerencsémre pont vörös volt!
- Látja milyen egyszerű? - ráztam meg a fejemet, és míg az üveg nyakát megfogtam az egyik kezemmel, addig a másikkal megpróbáltam kihúzni a dugót. Mivel sikertelen próbálkozásnak bizonyult, így nagy kiskutya szemeimet meresztettem... Senkire. Ehhez még hozzá kellett szoknom. - Nem bánná? - kérdeztem mindenféle gúnymentes hangon, és a cinikus megjegyzéseimet is későbbre tartogattam. Felé nyújtottam az üveget, s megtörve a szoba csendjét egy újabb kérdést tettem fel neki, amelyre vagy válaszolni fog, vagy nem.
- S mi szél hozta ide az udvarba? Mert eléggé nyilvánvaló, hogy maga nem francia.. - már a gyomrom is összeszorult, annyira gyűlöltem ezt a népet. De sajnos ezt nem igazán hangoztathattam itt Franciaországban, mert ha a rossz fülekbe kerül, akár még a fejemet is vehetik.  

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
here's my secrets
♛ AVATAR : Craig Horner
♛ AGE : 26
♛ POSTS : 10
♛ JOIN DATE : 2014. Oct. 18.
gróf



TémanyitásTárgy: Re: Borospince Kedd 21 Okt. 2014, 18:15


To Eleanor Darlington


S zámtalan lehetőség van arra, hogy valaki levezesse a feszültséget vagy csak épp elmeneküljön a világ figyelő szemei elől. Rengeteg oka lehet valakinek elfojtania valamit, és csak fele ennyi megoldás és módszer van rá. Ám! Van egy dolog, ami mindenre orvosság. A bor! Bizony-bizony, Barátom. Ez a szőlő nedű minden bajt megold. Vagyis... hát nem megoldja őket, mert azért nincs fantasztikus varázsereje, de elfeledteti az emberrel egy jó időre miért is fájhat a feje. Ezt a tulajdonságát és az ízét is nagyon szeretik az emberek. Magam sem vetem meg. Erdélyi vagyok, miért is tennék ilyet? Ráadásul azt sem szabad elfelejteni, hogy gyümölcsből van. Teljesen egészséges! Gyümölcsöt pedig mindennap fogyasztani kell... bár gőzöm sincs miért. Tehát, mindebből a tanulság az, nem tudsz belekötni a borba és nem csak finom, de gyümölcs is.
Tekintetem a nőn tartottam. Első reakciója, amely kezével való hadonászása volt, először azt az érzetet keltette bennem, hogy kicsit sokat ivott és küzd az értelmes válasz kibökésével. Kézmozdulatai új értelmet nyertek, amikor megszólalt. Nem kellett unszolnia. Habozás nélkül, bátran és határozottan léptem oda az egyik polchoz és úgy kezdtem el válogatni a borok között, mint egy igazán hozzáértő ember. Na, nem vagyok szakember, de azért egy keveset tudok a szakmáról. Méghozzá annyit, hogy szőlőből van.
Kezemben forgattam az üvegeket. Nézegettem őket sorról sorra. Épp a kezem ügyébe került egy szimpatikusabb darab, amikor leendő ivótársam megszólalt. "Nem válaszolt a kérdésemre." Egy mondat amit elég gyakran hallok. Ártatlan arccal fordultam hátra, hogy ránézhessek a nőre. Igen, nyilvánvalóan engem nézett. Talán még alaposan szemügyre is vehetett. A nők éppen olyan jól tudják az ember méregetni, mint mi őket. Komolyan, mi több, gyermeki ártatlansággal tettem fel neki a következő kérdést:
- Mi volt a kérdés? - mondtam, majd egy hatalmas vigyor került fel arcomra. Pontosan tudtam mi volt az, de valahogy sehogy sem akaródzott válaszolni rá. Minek is tettem volna? Elismerem, hogyha elárulom neki lopni jöttem akkor nem szaladhat az őrökhöz, mert én is a fejéhez tudom vágni pontosan ugyanezt a vádat. Ráadásul, mivel többet tudok magamról, mint ő, talán még meg is úsznám a büntetést. Ellenben vele. Na, de hát eztán jött a másik rész amit szintén nem kedvelek. A bemutatkozás. Használhatnék álnevet, ahelyett, hogy valódi nevem angolosítom a többi nép könnyebb felfogása érdekében. De az túl unalmas lenne. Helyette, én vagyok Mr. Ismeretlen, vagy Mr. Névtelen. Esetleg lehetnék Mr. Senki is. Igen4 ez tetszik. Nevem, Senki.
Vigyorom eltűntettem. Arc játékom mindig is jó volt, így tökéletesen ki tudtam fejezni mit akarok. Vigyor helyett egy igazi elgondolkodó arcot vágtam. De nem túl komolyat. Láthatta rajtam Nora, mint ahogy állítja ez a neve, hogy a saját nevemen gondolkozom ily' lelkesen. Tettetett lelkesedéssel ugyan. Egy kis habozás után szólaltam meg, és válaszoltam azt, ami nem is olyan régen megtetszett.
- Senki. - válaszom egyszerre volt tömör, szűk és sokat mondó. Kíváncsi vagyok, ez a folyton szemkontaktust kereső nő, mit fog reagálni erre. Én magam pedig az egyetlen válasz után, továbbra is angolul beszélve, visszafordultam a polcokhoz és a szőlőlevekhez.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
here's my secrets
♛ AVATAR : ♦ caitriona balfe
♛ AGE : 33
♛ RESIDENCE : ♦ on the road
♛ POSTS : 22
♛ JOIN DATE : 2014. Oct. 16.
tehetõs



TémanyitásTárgy: Re: Borospince Kedd 21 Okt. 2014, 16:45


nic && nora



Neveletlen! Meg se tudom számolni, hogy a dajkám hányszor vágta ezt a becsmérlő szót a fejemhez. Egyáltalán nem voltam egy könnyű eset gyerekként - nem mintha most az lennék -. Míg a többi lány engedelmeskedett, nyugton ült, addig én állandóan visszaszólogattam, fészkelődtem a helyemben, akárhányszor kontyba akarta rendezni a hajamat. A fésű durván szántotta végig hajamat, ráadásul az otromba nagy kezei is rátettek egy lapáttal. Nem voltam egy kiemelkedő szépség a lányok közül, a rettenetes frizuráim pedig még jobban megerősítették ezt a tényt. Na de hol is tartottam, mielőtt elkalandoztam a különböző hajviseletekre? Persze! Neveletlen vagyok, voltam és leszek. A magam ura vagyok, nem vagyok se király, se báró leszármazottja, csak egy igen tehetős közember lánya. Nem vagyok kitéve nevetséges etikettek betartására.
A bor gyorsan csúszott le torkomon, életemben először az esküvőm napján kóstoltam meg, az ellazulás érdekében. Féltem az első együttléttől és úgy véltem, ha bennem van pár kupányi bor, akkor csak nem fog annyira fájni. Tévedtem. Rémes volt. Eleinte csak ünnepekkor ittam, majd miután az egyik lovászfiúval elcsentünk egy egész üvegnyit vált, mániámmá. Ez nyugtatott
le, elégített ki, vonta el a figyelmemet a mindennapos problémáim elől. Rá szoktam. És mindenki tisztában volt vele, de senkinek se volt egy rossz szava se ez ügyben. Jól tudták, hogy amilyen fafejű vagyok, azt fogom tenni, amit jónak látok. És ezt tiszteltem bennük, hogy már végre felnőttként kezdtek el kezelni engem.
Bor... te átkozott bestia!
Már egy cseppnyi alkoholtól is hófehér angol bőrömet befesti a pír. Olyan, mintha egy jó nagy adag pirosítóba belenyomtam volna a fejemet. Külső szemmel igazán viccesnek tűnhettem, hisz a nyakam fehér, akár a tej, az arcom pedig olyan, mint egy nagy darab paradicsom.
A férfi azonnal angolul szólalt meg, de az erős akcentusából ítélve nem egy angollal találtam magam szembe. Mindenesetre örültem, hogy végre anyanyelvemen beszélhettem másokkal, a szolgálóimon kívül.
Körbemutattam és pár másodperc elteltével szólásra nyitottam ajkaimat.
- Csak nyugodtan szolgálja ki magát. Akár egy tucat embert is el tudunk mindezzel látni. - kitöltöttem magamnak azt a pár kortynak nem nevezhető mennyiséget és magasra emeltem azt. - Éljen a király! - közöltem némi gúnnyal a hangomban. Nem kellett ahhoz műveltnek lenni, hogy az ember ne tudja az évszázadok óta tartó viszályt a franciák és az angolok közt. Főleg most, hogy egy skót királynővel akarják együttesen megszerezni az angol koronát. Személy szerint csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy menjenek a véres pokolba!
- Nem válaszolt a kérdésemre. - jegyeztem meg és a szekrénynek dőltem támaszként. Végignéztem a ruháján és hirtelen nem tudtam, hogy egy szolgálónak vagy egy katonának örvendezhettem. - Eleanor, de szólítson csak Nora-nak. - mosolyodtam el, és egy pillanatra sem szakítottam meg a szemkontaktust.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
here's my secrets
♛ AVATAR : Craig Horner
♛ AGE : 26
♛ POSTS : 10
♛ JOIN DATE : 2014. Oct. 18.
gróf



TémanyitásTárgy: Re: Borospince Vas. 19 Okt. 2014, 21:00


To Eleanor Darlington


F ranciaország. A túlzott fényűzés, a vagyon el pazarlása és a beképzelt lányok mellett igazán mélyre süllyedtek hazája is. Ez ország... amelyet ki nem állhatok. Az Oszmán Birodalom magyar földön jár. A török! Míg én? Én, aki magam is magyarnak mondhatom magam, itt fogok poshadni az örökkévalóságig. Olyan földön, ahol egy percet sem akarok eltölteni. Lehetetlen küldetésem és a hosszú út elkedvtelenített. Teljesen. Mielőtt szétnézhettem volna az ország földjén, úgy döntöttem első dolgom lesz a sznobok fényűzését felkeresni. Elvégre, hol máshol kereshetném először elveszett jegyesem. Bár, hogy őszinte legyek ha most elém állna akkor sem tudnám megmondani, hogy ő az. A házasságra való kényszert ismerve korunkban biztos, hogy olyan nő, aki kicsit sem az én ízlésem és sohasem fogom megszeretni. Anna nagy örömére. Remélem valami vén, szotyattképű undorító grófot kap férjül. Csak azért, hogy utána kinevethessem. Legalább annyi szerencsém van, hogy férfi vagyok. Bevett szokás ugyanis férfihoz minél fiatalabb nőt adni. A jegyesem is fiatal, de nem túlzottan. Sőt, az eddig elhúzódott esküvő miatt apám állandóan rágja a fülemet. Azt mondja már unokákkal kellene játszania. hát tudja mit? Játsszon a.... na, azzal!
Lovammal igyekeztem feltűnés mentesen megérkezni. Hátulról közelítettem. Egyszerű ruháimból senki sem gondolná ebben a nagy pompában élő nemesek között, hogy én magam is nemes vagyok. Ezért is másztam át a falon és lopakodtam be a várba. Igazából nem tudom mihez kellene kezdenem. Hogyan találjam meg jövendőbelimet? Sejtelmem sincs, de egy valamiben biztos vagyok: ajánlom, hogy szép legyen és megérje ezt az egész hűhót, mert hanem akkor én fejezem be ezt amit a sok áruló elkezdett. Ezt garantálom!
~ Minek ez a hatalmas udvar és épületegyüttes, hogyha a madár sem jár erre? Mi ez a kihaltság? ~ futott át fejemben a gondolat miközben a kihalt és igazi nagy fényűzéssel teli folyosókon haladtam végig. Volt nálam egy üres zsák is. Nem gondoltam volna, hogy hasznát veszem, de amikor megláttam az arany kelyhet a folyosón... Ezek ezt is folyosó díszítésre használják? Muszáj volt eltennem. Most mi van? Nem hoztam magammal pénzt. A végén még kiraboltak volna. Ráadásul nekem is meg kell élnem valamiből amíg távol vagyok otthonomtól. Ezeknek a pénzeszsákoknak meg úgy sem feltűni ha eltűnik egy-egy ezüst étkészlet. Mond, hogy nincs igazam és akkor kifizetsz!
Tovább sétáltam a kihalt folyosón. Ha nem lenne jó szemem észre sem veszem, hogy az egyik ajtó résnyire nyitva van. Már majdnem elmentem mellette, amikor visszafordultam és bekukucskáltam. Érdekes. Sötét van és... lefelé vezet a lépcső? Hm... érdekes. Most vagy egy borospincébe futottam, aminek nem látom értelmét. Vagy megtaláltam a franciák bűneinek tárházát. Ez utóbbi izgalmasabbnak hangzik. Lessük csak meg!
Elindultam lefelé a lépcsőn. A kissé nyirkos fal, és az egyenlőtlen lépcsőfokok nem okoztak gondot. Már megszokhattam az ilyen terepet. Nem mindenkinél van akkora pompa, elegancia és pontosság a részletek iránt, mint az ilyen gazdag országokban. Ráadásul Erdély csak egy kis fejedelemség. Ám, annál szebb vidéke álmokba és mesékbe illenek. Ah, nem is gondolok rá többet, mert honvágyam lesz.
Leérve a lépcsőn kellemetlenül tapasztaltam meg, hogy idelent bizony nincs semmi titok. Egy egyszerű borospince ez, semmi izgalmasabb. Azt leszámítva, hogy a francia boroknak is van híre. Közelebb léptem a polcokhoz, amikor feltűnt, hogy nem vagyok egyedül. Ezt meg is erősítette az előugró nő. Felé fordulva emeltem fel egyik szemöldököm. Grófi származásomnak köszönhetően több nyelvet beszélek, így a kissé elhadart és egybe mosott angolja nem okozott nagy gondot. Volt róla fogalmam mit hadoválhat össze.
- Kérdi a nő, aki nyilvánvalóan rájár a királyi udvar borkészletére és még csak meg sem kínál másokat. - jegyeztem meg angolul. Nyilvánvaló volt számomra, hogy nem lehet olyan nagy befolyással bíró nő... ha pedig mégis, akkor nagy gondja lehet, hogy titokban jár le inni a pincébe. Reményeim szerint nem egyedül szándékozik ezt tenni és meghív engem is egy kóstolóra. Jobb kettecskén, mint magányosan ökör módjára.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
here's my secrets
♛ AVATAR : ♦ caitriona balfe
♛ AGE : 33
♛ RESIDENCE : ♦ on the road
♛ POSTS : 22
♛ JOIN DATE : 2014. Oct. 16.
tehetõs



TémanyitásTárgy: Re: Borospince Vas. 19 Okt. 2014, 20:10


nic && nora



Már a második napomat töltöttem ebben a komor fészekben. Olyan ez az egész hely, mint egy börtön. Utáltam Franciaországot, és máris honvágyam volt. Most először voltam idegen országban, Angliát többször is beutaztam, de még soha nem tettem ki a lábamat a védelmező határai mögül. Már most hiányzik a párás levegője, az eső utáni illat, a több hektárnyi földünk és a kis zugom, ahol szabadon csodálhattam a csillagokat. Itt nincs semmi. És senki. Olyan idegennek éreztem ezt a helyet, és már most tökéletesen tudtam, hogy ez az érzés nem fog megváltozni. A húgomnak már tegnap írtam egy levelet, melyben leírtam az összes panaszomat. De mire megkapja, és mire válaszol.. Az belefog telni pár hétbe, netalán hónapba.
Magányosan jártam a folyosókat, próbáltam felfedezni az egész kastélyt. Ha már itt kell élnem, ideje kiismernem, hogy mi hol található. A minap már személyesen üdvözölt Mary, a skótok réme. Sajnos, muszáj volt viszonoznom kedvességét, holott legszívesebben a halálba kívánom. Igényt tart a trónra, amikor csak egy távoli rokon. Nem fogja bemocskolni Anglia hírnevét ez a fattyú!
Már vagy egy órája sétáltam, és köszöntöttem a szembejövőket. Normálisan viselkedtem, mint aki senki rosszban nem sántikálna. Mégis mit találhatnék? Tegnap már kinéztem magamnak egy ajtót, melyet az egyik őr zárt lakatra. Az alsó szinten helyezkedett el.
Mielőtt közelebb mentem volna, körülnéztem, nehogy valakivel most ütközzek össze. Miután megbizonyosodtam róla, hogy délután három órakor nincs rajtam kívül senki az égvilágon megfogtam a kilincset és elfordítottam. Semmi. Kulcsra volt zárva.
A francba!
Halkan dörmögtem valamit az orrom alatt, amit magam sem értettem, és próbáltam felidézni a tegnap látottakat. Az őr bezárta és.. Lehunytam a szememet és fejemet az ajtónak támasztottam. Halkan kipréseltem magamból a levegőt. Ez az átkozott szolgálónő olyan erősre meghúzta a fűzőt, alig tudtam benne lélegezni. Azt akarja, hogy megfulladjak? Apró kebleim majd kiestek belőle, akárhányszor levegőt vettem.
Meg van!
Az ajtó melletti ablakpárkányhoz léptem és óvatosan tapintgattam a köveken. Az egyik megmozdult és felemeltem azt. Alatta helyezkedett el a kulcs. "Igazán leleményes rejtekhely.." ~ forgattam meg a szememet és a kulcs tökéletesen belefért a lyukba. Elforgattam, egyetlen egy kattogással jelezte,
hogy kinyílt és benyitottam. Számos lépcső vezetett lefelé, az egész helyiség kivilágítatlan volt, de valami halványan világított legalul. Csak behajtottam, nem zártam be az ajtót. Mennyi az esélye, hogy valaki pont ekkor fog erre sétálni? Semennyi. Úgyis csak egy kis időt fogok itt lenn tölteni, meg kell néznem, hogy mik helyezkednek el itt. Mi ennyire titkos, hogy kulcsra kellett zárni?
Krémszínű egyszerű ruhám alját megemelve elkezdtem lefelé lépdelni. A lépcsőfokok egyáltalán nem voltak egyenletesek, mint máshol. Aki ezeket megcsinálta az elég bódult állapotban lehetett. Leérve a viasz és a gyertya sajátos illatkeveréke csapta meg az orromat. De nem csak az..
Bor.
Ámulattal tekintettem körbe, mindenütt palackozott borok helyezkedtek el. Egy komplett kincsesbányát fedeztem fel, hát ezért őrizték oly titkosan! Az egyik bontott bort megfogtam a nyakánál és öntöttem magamnak egy pohárral. A pohár maga nem volt tiszta, sőt állt rajta a por, de különösen nem érdekelt. Lehúztam az egészet, és mohón öntöttem magamnak egy újabb pohárral. Ezúttal lassabban fogyasztottam el, ízlelgettem édességét. Meg voltam vele elégedve. Talán mégiscsak tudnak egy keveset ezek a franciák. Teltek a percek és már vagy az ötödik vagy a hatodik poharamnál tartottam. Az üvegben alig maradt két kortynyi, de úgyse veszik észre, ha hirtelen eltűnik innen egy-két bor. Úgy tűnik mégiscsak találtam egy módot, hogy átvészeljem az itt töltött időmet.
Hirtelen lépések zaja csapták meg a fülemet. A falnak préseltem vékony testemet, és pont eltakart az egyik szekrény. Egy férfit pillantottam meg, és egy hirtelen ötlettől vezérelve - avagy az alkohol befolyásoltsága alatt - kiugrottam. Kicsit meginogtam, a bor egy része a földre ömlött, de szerencsére a ruhámnak nem esett semmi baja!
- Álljon csak meg! - nyújtottam fel a mutatóujjamat. Angolul szóltam hozzá, ha pedig nem érti akkor átváltok arra a fránya nyelvre. - Maga mégis mit keres itt? Meg van hozzá az engedélye? - nyelvem pörgött, talán kicsit gyorsan hadartam el, de a lényeget mégis kivehette belőle. Az is lehet, hogy valami francia katona volt, és a király elé visznek és mondjuk büntetősből haza kéne mennem. Hmm.. ez nem is egy rossz ötlet!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
here's my secrets
♛ AVATAR : ○ adelaide kane
♛ AGE : 20
♛ RESIDENCE : ○ french court
♛ OCCUPATION : ○ wed the next king of france
♛ POSTS : 230
♛ JOIN DATE : 2014. Sep. 16.
királynõ



TémanyitásTárgy: Borospince Szer. 17 Szept. 2014, 18:18

***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

here's my secrets



TémanyitásTárgy: Re: Borospince

Vissza az elejére Go down

Borospince

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
long may she reign :: Franciaország :: A francia udvar :: Kastély-