Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Közlemények
Mary Stuart
Hétf. 13 Ápr. 2015, 15:26
Folyosók
Benjamin Rhys
Kedd 07 Ápr. 2015, 19:42
Louis Condé
Louis Condé
Hétf. 06 Ápr. 2015, 15:25
sugar, we're going down
Vendég
Szomb. 04 Ápr. 2015, 15:32
City of Fallens
Eleanor Darlington
Csüt. 02 Ápr. 2015, 13:09
Coeur d'Anubis
Ambrosia C. Colbert
Szer. 01 Ápr. 2015, 20:11
Notre Dame
Vlad Tepes
Hétf. 30 Márc. 2015, 19:53
Játszótárs-kereső
Nicolas Báthory
Vas. 29 Márc. 2015, 21:40
Activity check
Haelan Raleigh
Szer. 25 Márc. 2015, 15:47

Az oldal csodálatos kinézetét LENA-nak köszönhetjük. Ezer hála neki, amiért ilyen gyönyörűek lettünk! A nyers képek tumblr-ről származnak.
Az oldalon szereplő leírások Odette Bourbon-Maine és Mary Stuart tollaiból fakadt. Nem szeretnénk máshol viszont látni.
Az alapvilágot a Reign c. amerikai sorozatból merítettük. Nem fogunk pontosan a sorozattal haladni, együttesen fogunk dönteni hogy hogyan tovább.


Share| .

Lépcsőház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Vendég

here's my secrets
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Lépcsőház Csüt. 23 Okt. 2014, 21:10





Mary & Bash


"Mit ér az élet, s mit ér a létem?"


Az emberek szeretnek előítéleteket gyártani, s néha én magam is beleesek ama csapdába, hogy mindennek nagyobb igényt szentelek holott nem kellene ezzel foglalkoznom, hisz aki nemes lelkű az nem ítél el, nem néz le, hanem megtisztel a bizalma egyfajtájának módjával, sőt talán.. még kellőképpen is tiszteli a helyzetet. Hibát hibára vétve, avagy sem.. nem az én bűnöm, hogy anyám apám szeretője, s csak egy fattyúnak minősülök. Nem én választottam meg eme életutat magamnak, s nem én kértem azt, hogy ezen irányba haladjak egyre fokozatosabban. Megszülettem, és ez ellen nem tehettem, ugyanakkor az ellen sem tiltakozhattam, hogy anyám egykor a pogány vallás gyakorlásával élt. Mélyen felsóhajtok, ahogy próbálom elűzni a zavaros gondolatok kellegének jellegét, s igyekszem figyelni a jelentősebb dolgokra, hisz köztudott, hogy nem élhettek, s nem létezhettek annak, hogy megváltoztassam, azt aki vagyok, hisz ez maradok, s ez vagyok, míg az életem létének létezése tart.
-Oh, hogy nem erre gondolt? Akkor én számítottam félre mindezt, hisz úgy gondoltam másra célozgat, de hagyjuk is inkább.-Mosolyodok el a kínos kijelentésem közepén.. ami ennél kínosabb már nem is igen lehetne. Nem tudom, hogy miért veszem folyton elő magamban ezt az egész képletet, hogy miért gondolok úgy magamra, mint egy fattyú, holott ember vagyok én is. Talán az előítéletek többsége bánt, s maga az, hogy ilyen országban, világban, sőt társadalmi rendszerben élünk, mégis úgy gondolom, hogy aki elfogad az elfogad, aki meg nem.. az nem. Nem fogok arra hajtani, hogy megfeleljek mindenki számára, hisz nem célom. Nekem elég, ha a családom, s egyesek tisztelettel viszonyulnak hozzám, miközben tudom jól, hogy hol a helyem, s mit követel meg tőlem az illem, s maga az etikett, tehát mindent összevetve félre számoltam a feltételezésekkel, hisz azt hittem erre céloz.. de tévedni emberi bűn, s egyszer-kétszer amolyan fajta képen velem is előfordulhat, ami szerintem el is nézhető jelen esetben nekem bár kínos.. nagyon.
-Igen?-Kérdezek vissza mire a másodjára hallom a nevemet, de immár a becézését. Látom rajta, hogy valami viszonylag személyeset szeretne kérdezni, s holott ez a téma belülről feszegeti őt.. de semmi probléma nem lehet egy kérdéssel, avagy mégis? Nem fogom ettől sem elítélni, sem pedig lenézni, azt kérdez, amit csak szeretne. Állok a szolgálatára.-Igen, persze, felteheti.-Nézek komolyan rá, és egyben a szemébe mélyen, ahogy próbálom kiolvasni belőle, hogy mit szeretne velem közölni. Egyáltalán mi az, ami őt érdekelheti? Nem sokat kell várnom, hogy meghalljam a kérdését.. Kissé meglepődöm, de számítani lehetett arra, hogy előbb, vagy utóbb ez érdekelni fogja, nos.. mély levegőt veszek először, s még várok néhány percet, míg azt taglalja, ha nem akarok, akkor erre nem kell reagálnom.
-Megértem.. a helyzetet.-Kezdek bele viszonylag halkan, majd visszaváltok normál hangnemre.-Egy nap Francis felesége lesz, és a francia hon leendő királynéja.-Mondom személyesen, mégis komolyan kijelentve.-Épp ezért is tudom, hogy milyen nehéz a helyzete, sőt abból kifolyólag, hogy Francis anyja milyen helyzetben van, de nem kell aggódnia. Az öcsém nem olyan, mint az apánk. Ő sokkal inkább más milyen.. egészen más.-Nézem komolyan az ifjú skót királynőt.-Nem tartott még szeretőt, de...-Elhalkulok inkább.-A lényeg szerintem azon van, hogy ön megérkezett, és innentől kezdve ez a lényeg a számára, és az ön számára is, nem? Akkor meg hol itt a probléma? Nincs min rágódnia.-Mosolyodom el végezetül kedvesen.


Vissza az elejére Go down
avatar
here's my secrets
♛ AVATAR : ○ adelaide kane
♛ AGE : 20
♛ RESIDENCE : ○ french court
♛ OCCUPATION : ○ wed the next king of france
♛ POSTS : 230
♛ JOIN DATE : 2014. Sep. 16.
királynõ



TémanyitásTárgy: Re: Lépcsőház Csüt. 09 Okt. 2014, 17:12


it's a pleasure meeting you
bash & mary

Pillantásom idegesen körbe-körbe tekintgetett a tágas lépcsőházon, és a benne rejlő szépségeken. Képzeletben már nem tudom hányszor lejátszódott a beszélgetésünk, és mindig újabb és újabb végeredményt képzeltem el magam előtt. Egy megfontolt embernek tartottam magam, és nem szokásom elhamarkodni egy döntést, azt először szépen és lassan átgondolom. Mérlegelem a pozitívumokat, illetve a negatívumokat is egyaránt. És most sem voltam különb.
- Nem is erre gondoltam. - mosolyodtam el kedvesen, és egy festményre pillantottam. Némi hatásszünetet tartottam, míg megfogalmaztam a kérdésemet az agyamban. Muszáj, hogy határozottnak tűnjek, ne pedig egy féltékeny kis kamaszlánynak. Mert nem voltam az! Én voltam Skócia királynője!
Skócia királynője, aki éppenséggel érzelmi zavarban találta magát.. Ha a szívem vezérelt volna, akkor már rég kiböktem volna kérdésemet, és nem töprengenék rajta ennyit. De az eszemnek köszönhetem, hogy még a mai napig is élek, bizonyos esetekben egyáltalán nem szabad a szívre hagyatkozni, hanem messziről el kellett kerülni.
- Sebastian. - most már magam előtt fontam össze az ujjaimat, és hirtelen észbe kaptam. - Bash. - javítottam ki magamat és egy zavart mosolyra húztam halvány pirosra festett ajkaimat. Mélyen beszívtam az éltető oxigént, majd ugyanolyan komótos mozdulattal kifújtam, mintha az idő mit sem számítana nekünk. Mintha egy nemlétező fogalom volna. - Feltehetnék egy viszonylag személyes kérdést? - kérdeztem puhatolózva, esélyt hagyva a tiltakozásra. Hagytam, hogy elteljen köztünk pár másodperc, és tovább folytattam. - Francis-ről lenne szó. Volt vagy jelenleg is tart szeretőt? - hangom némileg beleremegett a kérdésembe, és a pír pirosasra festette az arcomat. Mások kibeszélése sem tartozott a szokásaimhoz. Egy korrekt embernek tartottam magamat, aki a másik szemébe mondja a véleményét, és nem a háta mögött alkot róla egyet.
- Természetesen nem kell rá válaszolnod, ha nem szeretnél, csak mégis egy nap a felesége leszek. Jobb minél hamarabb felkészítenem magam lelkileg. - dőltem a korlátnak támaszként, mert olyan érzésem támadt, mintha a lábaim hirtelen valami folyékony anyaggá változtak volna, s bármelyik másodpercben képesek feladni a küzdelmet..


† music: bang bang † note: bocsi a késést † words: xxx

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég

here's my secrets
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Lépcsőház Szer. 01 Okt. 2014, 19:17





Mary & Bash


"Az élet kegyetlen lételem, de mit lehetne ez ellen egyáltalán tenni..?"


Érzések, gondolatok, cselekedettek.. melyik ér bármit is eme világban, mint ama tanúsítvány? Mit ér néhány kósza érzelmi szál, ha közben szabályoknak kell megfelelned, így engedve el az érzelmet, mely kínzóan felemészt belülről mindeközben, míg végül távozva a földön hagy megroskadtan, darabokra szaggatottan, és irtóan összetört idegroncsként? Lehet-e még tiszta szerelem, átlátszó érdekek nélküli házasság, avagy barátnak mondható ember, ki nem nézi a származásod előjogát? Minden mit eddig tapasztaltam némely pillanatban elborzaszt.. hova születtem én, hova kerültem, és hol kell élnem, míg a fejemet nem veszik valami apróságért, s végül csendben majdan kimúlok, mint mindenki más, aki közember. Éheznek, fáznak télen, szenvednek egy hányatott sors miatt.. s mit tehettek én? Egy egész világot meg nem válthatok, s miként az udvarban lenéznek egyesek, úgy a palota falain kívül is. Mindez persze nem érdekel, nem vonz, nem zaklat, de mégis milyen az a tény állítás maga, hogy egyetlen egy dologért, amelyért nem én vagyok a bűnös elítélendővé tesznek? Nem kértem az életemet, nem kértem a sorsomat, nem én választottam meg hova szülessek, vagy hogy egyáltalán meg akarok e születni.. csak megtörtént. Minden éjszaka rémálmok gyötörnek, ahogy álomra hajtom a fejemet, ha tehetnék bármit is lépnék, hisz ez így nem világ, mégsem teszek semmit. Porból lettem, s porrá leszek, mint mindenki más. Őrültség bármiféle érzelmet táplálnom eme gyönyörű nő iránt, amikor is úgy sem lehet az enyém. A szabály az szabály, amelyhez igazodni kell! Sem az érzelem, sem a gondolat, sem pedig a cselekedeteim nem változtathatnak az előírt dolgokon, melyeknek a betartása kötelező mindenféle módozatban. Tehát a rangokat tekintve a palota falain belül én vagyok tán a legalsóbb rendű.. mindösszesen azért tűrik meg a jelenlétemet, mert apám a király. A kedvencének tartanak, de hát ez sem holtbiztos pont abból kifolyólag, hogy szeszélyes, és játszmát űző egyedről beszélünk apám személyében. Néhány szolga is teljes mértékben azon meggyőződésen van, hogy hasztalan egy fattyúnak itt tartózkodni; ilyen társadalomban élünk, ilyen emberek közt, s kik feljebb állóak mit tesznek? Semmit! Felsóhajtok, ahogy a korlát peremének dőlök végül, és hátra téve a kezeimet megtámaszkodom ezáltal.
-Ez nemcsak pletyka.-Mondom a falat bámulva, de nem mutatok ki semmit sem. Végig megtartom magamat a jól felvett álcához igazodóan; titokzatos, és rejtélyes külsőt adva magamról, mint képszerű tényező.-Tudja tényleg igaz, miszerint Francis féltestvére vagyok, és ezek alapján gondolom érti mire célzok.-Tekintek rá végül, ahogy a reakcióját figyelem eközben.-Bár ez nem is annyira érdekes témakör.-Mosolyodok el, mintha engem kicsit sem zavarna eme téma, sőt vidámságra késztetne, pedig belül majd széttép valami ismeretlen érzelem.
-Régen járt már itt, és ez tény.-Pillantok körbe a látható épületrészlegen.-Nem változott nagyon semmi, csak mindenki idősebb lett, ezáltal növelve az esélyeket..-Fejezem be hirtelen, és nem is mondok többet immár, hisz vétek lenne folytatnom. Még belegondolni is borzalmas, hogy miken jár az eszem.. mármint tény, és való a házassága Francisszel én pedig mégis reménykedek valami őrült dolgon, ha ezt bárki hallaná, akkor a fejemet vennék abban a minutumban, sőt Catherine királyné biztos kapna is az alkalmon; minden vágya, hogy kidobasson eme palotából, avagy a fejemet vétesse.
-Igen az is.. egyrészt, de az egészben a különlegesség a titkok rejtelme maga.-Mondom komolyan, ahogy ellököm magamat a korláttól, és megállok a saját lábaimon ezen által. Érdekesség a pogányság, a szokásaik, és maga ez a család.. mindig történik valami szokatlan, váratlan, avagy újszerű élmény.


Vissza az elejére Go down
avatar
here's my secrets
♛ AVATAR : ○ adelaide kane
♛ AGE : 20
♛ RESIDENCE : ○ french court
♛ OCCUPATION : ○ wed the next king of france
♛ POSTS : 230
♛ JOIN DATE : 2014. Sep. 16.
királynõ



TémanyitásTárgy: Re: Lépcsőház Kedd 30 Szept. 2014, 16:41


it's a pleasure meeting you
bash & mary

Míg válaszára vártam, addig nyugodtan elidőzhettem az arcvonásain. Próbáltam hasonlóságokat találni közte és Francis közt, de ég és föld volt a két férfi. Sebastian jóval férfiasabbnak, idősebbnek tűnt öccsénél, pedig alig lehetett köztük pár év. Több szerintem nem.. Világoskék szemei szinte a lelkemig hatoltak, és valamiért elképzeltem, ahogy azok az íriszek világítanak, mikor az éj sötét leple elborít mindent. Sötét kusza haja össze-vissza állt, míg egy kis borosta tette férfiasabbá. Nem is tagadhatnám le jóképűségét, bizonyára sok női szívet megdobogtatott az évek során, de az én szívem csak egy valakié: még pedig öccséé, Francis-é. Hat éves korunk óta jegyben járunk, így világéletemben soha nem tekintettem másképpen egy férfira. Mondjuk.. a kolostorban nem igazán volt rá lehetőségem, ahol csak és kizárólag nők vettek körbe engem a nap huszonnégy órájában.
Zavartan elmosolyodtam, mikor ismét meghajolt előttem. Udvariatlan lenne megkérni, hogy fejezze be? Tisztában voltam vele, hogy ezek voltak a szokások, de mégis annyira kényelmetlenül éreztem magam. - Köszönöm, Bash. - ízlelgettem becenevét, és igyekeztem gondolatban tartani, hogy legközelebb is így szólítsam. Hisz óhatatlan, hogy összefutunk itt az udvarban, főleg ha én leszek Franciaország következő királynéja.
Kijelentésén elpirultam, és lesütöttem tekintetemet zavaromban. Mintha a gondolataimba olvasott volna.. Próbáltam keresni a megfelelő szavakat, de mintha ajkamra fagytak volna a szavak. Egy nagyot nyeltem, és visszanéztem rá immár teljesen összeszedve magamat. - Hallottam ezt azt.. - helyeztem át az egyik lábamról a másikra a testsúlyomat, és tovább folytattam. -, de miféle ember lennék, ha holmi pletykák alapján ítélkeznék Ön felett? - pontosan így szeretnék idővel uralkodni is. Nem fogok mások véleményeire hagyatkozni, ha kell én magam fogok egyesével mindenkit kikérdezni, mindenkinek meghallgatni a saját történetét, hisz a pletykák szájról szájra terjednek, és ki tudja mi volt a kiindulópont.
Egy másodpercre se néztem el, miközben öccséről beszélt. Szemei csillogtak, mosolygott, miközben róla beszélt. Mindez arról árulkodott, hogy egy jó kapcsolatot ápolnak, annak ellenére, hogy nem édestestvérek.
- Köszönöm, de épp egy kisebb felfedezőútról térek vissza. Gyerekként minden olyan hatalmasnak tűnt. - mondtam, miközben megcsodáltam a körülöttem lévő szobrokat, festményeket, vagy a felettem lévő lélegzetelállító freskót..
- Mindig is különlegesnek találtam ezt a kastélyt.. - búgtam sejtelmesen, és hátam mögött összekulcsoltam az ujjaimat. Hirtelen telepedett le ránk a csend, bennem pedig megfogalmazódott egy újabb kérdés. Viszont az ember, főleg egy ismeretlen helyen elővigyázatos, hisz nem tudja kiben bízhat meg, kik a szövetségesei és ha ez visszajutna annak az illetőnek a fülébe, bizonyára rossz néven venné. Így zavaromban ismét elkezdtem mosolyogni, és csak remélni tudtam, hogy pillanatnyi feszültségem nem volt túlságosan feltűnő..


† music: - † note: izgatottan várom a folytatást :3 † words: 412

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég

here's my secrets
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Lépcsőház Hétf. 29 Szept. 2014, 21:13





Mary & Bash


"A szívem mást akar, míg az eszem tudja ez nem helyes, mégis oly közel van a bűn, s oly távoli a visszatartás fogalmának gondolatszakasza.."


A napsugarai élesen töltik be a teret annak ellenére is, hogy a palota belsejéről beszélünk. Maga az épület látványa már magáért beszél; kiemelkedő, lenyűgöző, varázslatos, és egyben bámulatba ejtő, mégis eme töretlen szépség párosítás nem vonhatja el a figyelmem az ifjú királynőről, kinek szépsége szavakba nem foglalható. Őt kevesebb ideje látom, mint a palota bármely részlegét; úgy ismerek mindent, mint a tenyeremet. Első pillantásra megfogó volt eme határozott nő jelenléte az életemnek, mégis mily kicsinyes tőlem, hogy szemet merek rá vetni; én egy fattyú, én egy rang nélküli, hisz szégyenre való már csak az is, hogy ámulatáról gondolkozom, nem hogy pillantások kellegét vessem rá. Átkozott szabályok kötik meg a kezem, mégis tisztelem ezeket, ezért sem állok meg mellette, hanem játszi könnyedséggel tovább megyek, s hátha ezzel elkerülöm ama kínos pillanatot, hogy még feltételezhetően is, de bele szeressek.. őrült gondolatsorok ezek, s tán jogosan kijelenthető ama tény állítás, hogy megrészegedtem; esetleg túl sokat ihattam ma úgy néz ki, mert hogy nem vagyok magamnál az kétségtelen. Az öcsém jegyeséről van szó; a leendő királynőről. Felsóhajtva halkan megrázom a fejem, ahogy a pillanat hevében tovább is állok, s már-már kezdem azt hinni, hogy elszivároghattok, hogy nem kell megesnie eme beszédsornak, de tévednem kell. Hangja elér, mely akár, mint valami szerű parancs késztet legvégül megállásra. Határozottan állok pár másodpercig, míg próbálom rendezni a gondolatsoraimat, és egy kedves, mégis udvariasan illő mosolyt öltök magamra, ahogy lassan, de biztosan végül felé fordulok. Óvatosan pillantok fel rá, ahogy tisztes távolságban kissé feljebb sétálok hozzá, bár nem számítottam arra, hogy egyből tudni fogja a nevemet, de mégis mit vártam? Alapvető pletyka, hogy a király egyedüli fattya vagyok, és ez már senki számára sem lehet újdonság.
-Ön sosem zavar, felség.-Hajolok meg ismételten kifejezve számára a tiszteletem jelképét, miszerint tudom, hogy hol a helyem.-Igen, Sebastian a nevem, de szólítson csak Bashnak nyugodtan.-Észhez térve rögtön válaszolok is a lemaradt kérdés sorra.. néha kiesnek dolgok, vagy csak most vagyok ennyire összezavarodva tán? Nyelek egyet, ahogy rátekintek kék szemeimmel ezáltal fürkészve a tekintetét, és az arca minden rezdülését, mely.. A fény továbbra is erős megvilágítást nyújt a kastély falain belül, ahogy az ablakon át szűrődik be. A lépcsőzet soknak tűnhet, de hát mégis adni kell a királyi párnak a látszatra, és nem is akármilyen épületet tudhatnak a magukénak. Gyönyörű, ahogy maga az egész Francia hon, bár.. nem minden szeglete; sokan éheznek, fáznak, meghalnak..
-Bizonyára hallott már rólam éppen eleget.-Jegyzem meg viszonylag finoman, de mégis célzó tudattal, ahogy tekintettemet végig futtatom a felfelé vezető lépcsősorozaton, mely egymást követve végül elfordul két irányba vezetve. Lelkem tudja jól, hogy mi a helyes tett, s én magam is tudomásul veszem, mégis a szívem eltérül eme végkifejlettől. Úgy érzem ellenkezik velem, mintha direkt, sőt szánt szándékkal beleakarna csábítani a bűn kellős közepébe. Semmiképp sem akarom megzavarni semmiben, ezért, ha hirtelen közölni merné velem, hogy távozni óhajt engedem, hisz úgy is lovagolni indultam. Ő meg bizonyára, vagy az öcsémet szeretné látni, vagy a hálókörzetébe kíván távozni.. úgy érzem feltartom a jelenlétemmel, mégis ösztönösen nem állok tova, ha már párbeszédbe elegyedett velem.-Francis bizonyára a szobájába lesz, ha őt keresi, hisz szabadideje nagy részét általában ott tölti, vagy egy fent lévő számára kialakított titkos szobában, de higgye el az ön érkeztére nyilván többet fog lent tartózkodni, az öcsém.-Mosolyodok el egyúttal a beszédem közben. Közvetlenség, illem, szabályok kellege, udvariasság, helyileg való tartózás, rang, származás.. mind-mind puszta tény, s én mint oly annyiszor hangoztattam tudom, hogy hol a helyem, tudom, hogy milyen keretek közt kell maradnom, és ígéreteim szerint nem lépem át azt a bizonyos határvonalat bármennyire is szeretném.


Vissza az elejére Go down
avatar
here's my secrets
♛ AVATAR : ○ adelaide kane
♛ AGE : 20
♛ RESIDENCE : ○ french court
♛ OCCUPATION : ○ wed the next king of france
♛ POSTS : 230
♛ JOIN DATE : 2014. Sep. 16.
királynõ



TémanyitásTárgy: Re: Lépcsőház Vas. 28 Szept. 2014, 21:05


it's a pleasure meeting you
bash & mary

Fáradtan sétálok felfelé a szobámhoz, de arcomon nem tüntettem fel az álmosság jeleit. Egy királynő legyen mindig éber és határozott. Nem láthatnak mást, hisz könnyen le tudnak akkor csapni a gyenge pillanataimban. Több óra utazás után nem igazán voltam a helyzet magaslatán, főleg nem azok után, ami történt. Egy kedves szolgálólány halt meg miattam a kolostorban. A mérget nekem szánták az angolok..
Egy halk sóhaj tört fel torkomból, és egy pillanatra megálltam a hatalmas ablak előtt. Lenyűgöző látvány tárult elém, a tó gyönyörű kék színben tündökölt, míg az égen még a hónál is fehérebb bárányfelhők sorakoztak fel.
Eszembe jutott Skócia. A zöld pusztáival, a sok esővel, záporral és zivatarral. Imádom. De mivel életem nagy részét Franciaországban töltöttem, így már hozzá voltam szokva a melegebb éghajlathoz.
Tovább sétáltam, közben tekintetem az egyik festményről a másikra vándorolt. "Vajon én is ide kerülök?" ~ tettem fel a kérdést gondolatban, majd mintha válaszolnék magamnak megcsóváltam a fejemet. Nyilván a királyok kerülnek ki, a feleségnek csak az a dolga, hogy utódokkal szolgáljon. Viszont én egyáltalán nem ilyen életet képzeltem el magamnak. Az országomat szeretném védelmezni az angolok elől, és nem pedig háttérbe szorulni. Ezt majd Francis-szel is szeretném közölni, hogy neki is van egy saját országa, meg nekem is. Mindketten uralkodók vagyunk, ezáltal kötelességünk azt szolgálni és védeni. Nem fogok és nem vagyok hajlandó megbújni a háttérben, rábízva Hazámat a francia udvarra..
A lépcső aljához érve megtorpantam egy pár másodpercre. Hajtott a kíváncsiság, hogy hogy nézhetett ki a régi szobám, de végül is elindultam felfelé. Elég időm lesz felfedezni ismét a kastélyt. Sőt.. nagyjából mindenre, hisz még az esküvő időpontja nincs kitűzve. Remélem a Valois ház nem tervezi halogatni a frigyet. Szükségünk van rájuk, Skócia emberei fogyatkoznak, Anglia pedig túlerőben van.
A szoknyámat megemelve elkezdtem felfelé indulni, a lábamat nézve, nehogy rálépjek a hatalmas ruhámra. Egyszerű ruhákban jártam a kolostorban, így ott szabadon futkározhattam össze-vissza. Sajnos, itt muszáj másképp viselkednem; egy uralkodónőhöz képest..
Először a lépések hangjai, majd egy pár sötét cipőre lettem figyelmes. Felemelve a pillantásomat Henry első szülött fiával találtam magam szembe.
- Köszönöm. - mosolyodtam el lágyan, de mégis testtartásom távolságtartó volt. Terjednek a pletykák, és róla csakis rosszakat hallottam.. A lányok is figyelmeztettek vele kapcsolatban, egy nagy szoknyavadász. És nem szeretném semmivel sem tönkretenni az esélyeimet Francis-szal. - Viszont kívánom. - mondtam még utána, és egy hirtelen ötlettől vezérelve utána szóltam. - Sebastian, ugye? - immár kedvesebb voltam, és úgy gondoltam, hogy mindenki megérdemel egy esélyt. Majd én kiismerem őt, és saját magam alkotok róla egy véleményt, nem fogok másokra hagyatkozni. - Ugye nem zavarom Önt? - gyors tettem még hozzá, nehogy feltartsam őt valamiben. Nem szeretnék már az utazásom napján kellemetlenségeket okozni.


† music: - † note: izgatottan várom a folytatást :3 † words: 442

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég

here's my secrets
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Lépcsőház Vas. 28 Szept. 2014, 20:22





Mary & Bash


"A sötétség fogad, amely fénnyé válik majdan.."


A napsütése élesen szűrődik át az ablakon, ezáltal megvilágítva a szoba teljes négyzetcentijét, mégis ahogy körül tekintek sötétséget érzékelek. Nem sokkal ezelőtt fogadta a teljes királyi udvarnép; Mary Stuart királynő érkezését, aki legutoljára, ha jól hallottam nyolc évesen járt a kastélyban. Szép teremtés, finom vonalak, bájos kinézet, mint egy igazi nő, aki épp trónra készül lépni. Lehajtom a fejem, ahogy gyengén megrázom. Van egy bizonyos határvonal, amelyet én magam sem léphettek át. Francis testvérem jövendőbelije; egy ország királynője, mégis hogyan gondoltam azt, hogy bármiféle módon szemet vettek rá? Őrült gondolatok, őrült cselekménysorokkal megspékelve, és én magam a teljes összezavarodás szélén állok lassan. Felállva elindulok az ablak felé, de hirtelen szerű cselekedetem miatt megszédülök. Óvatosan közelítem meg az ablakot tehát, ahogy a kezemmel megtámasztom magamat az üvegfelület segítségével. Kitekintve rajta a fényt élesen fogadja a retinám akár meg is vakulhatnék tőle, ahogy finoman elfordítom a fejemet, majd egy újabb próbálkozás keretében immár megszokva a világosság fogalmát nézem a kint lévő tájat. Akármennyire is nappal van mégis úgy érzem, hogy teherként nyomul rám a sötétség fogalma, amely jelenleg mindenképpen megszeretné nehezíteni az életemet. Rég láttam már anyámat, s ki tudja merre járhat. Nem nagyon érdekelt a mostani felhajtás, mégis kíváncsi voltam a vendégünk érkeztére. Igazán különös látvány volt, de a tömeg nem sokáig keltette fel az érdeklődésemet, ezért is sétáltam fel a szobámba, és ültem le az ágy szélére a gondolataim netovábbjába roskadva. Francis öcsém mindenképp biztos értékelte a jegyese érkeztét, amelyet elég volt ránézve is megállapítani; meglepődött, de egyben örült neki. Nem nehéz az öcsém gondolataiba olvasni, csak érteni kell hozzá, és némiképpen ismerni. Ellököm magamat az ablaktól, majd egy finom, mégis kimért léptű tempóval kimegyek a szobámból, miközben megigazítom magamon az öltözékemet. Speciel minden stimmel. Halk sóhaj keretében zárom be a szobám ajtaját magam mögött, ahogy próbálom elűzni magamból a lelkemre telepedő sötétségnek nevezett árnyat. Hirtelen megállok, ahogy egy egyszerű, mégis kissé furcsa hang fogad; léptek. Hátratekintve veszem észre, hogy épp az egyik szolgálólány az, aki itt járkál az emeleten, és ha nem tévedek, akkor minden bizonyára a szobákat takarítja, vagy a külső helyszínt, amely már igencsak poros lett az elmúlt egy órában, de hát mindent az újonnan érkező királynő javára. Utamat folytatva veszem az irányt a lépcsőház felé, ahogy nem sietve gondolom ki az úti célomat, amely nem más lesz, mint maga az istálló. Lovagolni támadt kedvem, és egyúttal ki is néznék az erdőbe, bár veszélyes terep, én mégsem félek tőle. A veszély nem rémít meg, sőt mi több inkább kihívást jelent nekem. Egy mosollyal az arcomon megyek a megtervezett helyszínre, ahogy elérve a lépcsősort megindulok lefelé, de ekkor hirtelen különös tény fogad. Az ifjú királynő sétál felfelé fél útnál haladva, s bár remélhette, hogy nem találkozik össze senkivel, én mégis egyfajta zavaró tényező lehettek. Néhány lépést teszek még lefelé, majd nem messze tőle megállok, ahogy meghajolok előtte a szokáshoz híven.
-Mary Stuart, királynő.-Egyenesedem ki.-Üdvözlöm a palotában, érezze jól magát köztünk, és további szép napot önnek.-Köszönök el egyúttal tőle, ahogy folytatom az utamat tovább, hisz nem szeretném semmiképpen sem zavarni őt, mégis ha tehetném tovább beszélgetnék vele, s lám csak megint nem tudom, hogy hol is van az a bizonyos határvonal.. pedig semmiképpen sem szabad olyat elkövetnem, amelyet a szabályok kimondottan tiltanak. Így tehát tovább megyek; el mellette, egészen lefelé menve a lépcsőn, hisz nem hiszem, hogy megállítana engem.


Vissza az elejére Go down
avatar
here's my secrets
♛ AVATAR : ○ adelaide kane
♛ AGE : 20
♛ RESIDENCE : ○ french court
♛ OCCUPATION : ○ wed the next king of france
♛ POSTS : 230
♛ JOIN DATE : 2014. Sep. 16.
királynõ



TémanyitásTárgy: Lépcsőház Szer. 17 Szept. 2014, 18:15

***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content

here's my secrets



TémanyitásTárgy: Re: Lépcsőház

Vissza az elejére Go down

Lépcsőház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
long may she reign :: Franciaország :: A francia udvar :: Kastély-